Elköltöztem : http://inmasqurade.blogspot.com/
Írok egy blogot a családom életéről, leginkább csak olyanokról akik már nincsen köztünk, ez a blog ugyan rejtett de ha valakit érdekel írjon ide kommentbe, vagy e-mail-t.
Jó napot, jó szurkolást!
Pápá
2010.08.20. 09:26
Nakéremszépen, holnap itt hagyom ezt a házat, ahol az elmúlt öt évetem töltöttem. Ugyan még hétfőn sőt vasárnap is visszajövök, de nem lesz időm írni, tehát, most elbúcsuzom.
2005 Szeptember vagy talán Augusztus, erre már nem emlékszem pontosan. Mama megtalálta ezt a házat, nézzük meg, de ne mondjuk semmit, mert ha elmondjuk, hogy mennyire tetszik akkor nem fogunk tudni alkudni. Nem mondtuk, de nagyon tetszett. Azt már rögtön tudtam, hogy nekem két szoba, kell, meg is beszéltük, remek. A pincében is kinéztem egy hobbi szobát, ott fogok majd festeni meg ragasztani, meg alkotgatni. Hát nem így lett, mert az egy vendégszobává vált. Így jártam.
Volt itt egy hatalmas németjuhász, Riki. Rögtön bele is szerettem. Hatalmas nagy feje volt, és sírt a kerítés mögött, hogy valaki simogassa meg. Én megtettem, és onnan kezdve imádott engem. Itt is maradt vagy hat hónapot. Reggelente nem engedett ki a kapun, mert vele kell foglalkozni. Sajnos elvitték, ahol meg is halt. Pedig nagyon szép kutya volt, tele szeretettel.
Elterveztem a szobámat. A nagyobb lesz a nappalim, ott lesznek a könyvek az íróasztalom és ott fogunk beszélgetni a barátnőkkel, a fala sárgás-barna lesz ás rajta barna indiai feliratok lesznek. Ebből minden megtörtént csak az indiai feliratok nem, helyette piros alkoholossal sok vers és egyéb idézet van most a falon. A belső kis szoba lett volna a háló, vörös falak, és egy kerek ágy, ami fölött baladhin (sose tudom, hogy kell írni..) van. Csak ennyi lenne itt és pár párna, a dizájn kevéért. Na lett egy sima franciaágyam, vas kerettel és balahinnal. Lett éjjeliszekrényem, és egy kis ládikóm. Semmi nem olyan lett ahogy elkpzeltem, de semmi probléma. Így is imádtam. Levente (mama élettársa) mindig basztatottt minket, hogy miért mnem pakoltunk még ki, mert még 3 hónap múlva is voltak dobozok a házban, sőt még most is vannak olyanok, amiket azóta nem pakoltunk ki. Szépen elkezdtük itt az életünket. Dédim, nagyim és én. Mamika szobája az enyém mellett volt. Rendeltünk neki egy kicsi ágyat, mert nem szerette már azt a nagyot ami volt, neki és amúgy is sok helyet foglalt. Sajnos nem tudta használni. December első napján, templomba indult, talán hittanra vagy nem is tudom mire, de mindig ment oda. Csütörtök volt, erre azért emlészkem, mert minden csütörtökön vendégség volt, jött Levente, Zsolti és Évike plusz Muki ( Levente fia, lánya és annak kutyája) De ezen a csütörtökön nem jött senki, mert mama és Levente valami kiállításra mentek. Mamika bejött a szobámba elköszönni, hogy olyan két óra múlva itt van. Szia!
Eltelik úgy 10 perc, nem tudom, és valaki nagyon csönget. Kimegyek és egy nő megkérdezi, hogy innen jött ki az az időshölgy akit elütöttek. Honnan tudjam, gondoltam én, de aztán körbenéztem, és az utca másik felén ott feküdt az én kicsi Mamikám. Odajött egy rendőr, megfogta a vállamat, nagyon kedves volt, elmondta, hogy a hölgy sajnos már nem él, közelebb vitt, hogy elmondhassam, igen ez az én dédim. Sajnos ő volt. Ekkor még csak 15 éves voltam, kellett valami felnőtt. De nem volt otthon senki, mamát vagy Leventét nem tudtam elérni. Zsoltit sikerűlt, jött is ide azonnal, majd jött Kocka is, mert akkor már majdnem 2 hónapja együtt voltunk, meg jött a kedves barátnőm Dina is. Nem volt egy szép nap, és egy ideig csak azt tudtam mondani, hogy ez olyan mint egy amerikai film, ahol elmondják, hogy é beszéltem vele utoljára. Mert tényleg én beszéltem vele utoljára. A rendőrság azért volt itt ilyen hamar, mert üldöztek valaki, már tudom miért, és az ütötte el Mamikát. A fickó másfél évet kapott. Mamika 83 évet élt, és még semmi baja nem volt, bár így utolag jobb, hogy ezt az két évet nem élte meg.
Az élet ment tovább, a ház beázott, csak hogy mindenki boldog legyen. Volt itt sok buli, vendégség, szilveszter, szülinap meg mindenféle. Kocka ezeken a kerítéseken mászott be hozzám, amikor még nem jöhetett át éjszaka, én a kis erkélyen szöktem ki vele sétálni az éjszakába. Most ugrok egy kicsit, mert nem jut eszembe sajnos más, csak a legvége. 2008 végén mama mondta, hogy van egy daganata, de még ne tudja, hogy jó vagy rosszindulatú. Majd megtudta, csak nekem mondta el, hogy rákos. Én vettem észre egy leletén, hogy bizony ez nem jó. Nagyon kibuktam, de akkor még eszembe se jutott, hogy meghalhat, mert ő halhatatlan és kész. Nem jött össze ez az elképzelés, mert már majdnem egy hónapja nincsen ebben a házban, nem hív fel telefonon, bár biztos gondol rám. Végigcsináltam mamával, mentünk a kórházba kemóra, mentünk mindennap fél4re sugárakezelésre, ami nagyon kiütötte szegényt, de jobban lett tőle, márciusban már-még bejárt kocsival dolgozni, aztán rosszabbul lett. Hítvtunk segítséget is, mert nekem ez már sok volt. Sokat segítettek is, bár azt gondolom, hogy amikor felhívom őket, hogy meghalt, és ők előtte leléptek innen három nappal, és állítolag mama megigértette velük, hogy itt maradnak végig, akkor ne legyen már pofája 100.000 HUF-t kérni, hogy neki azt megigérték. Maradjon veszteg.
Tehát ebben a házban elvesztettem két családtagomat, abbahagytam az iskolát, megtaláltam a páromat, akit ugyan kétszer is sikerűlt elveszteni, sokat nevettem, sokat sírtam, itt tanultam meg főzni, itt szoktam rá a kávéra, cigire. Itt tanultam meg mosni, itt növesztettem meg a hajam. A ház miatt nem lehetett eddig kutyám, mert összekaristolja a parkettát a körmeivel (?) és most ezt a házat akarom elhagyni. Kicsit fáj, de közel sem annyira, hogy ne érezzek hatalmas örömöt, mert elmegyek innen. Tegnap megvettük a parkettákat, a festékeket, kerítést a medence köré, mert az új házban az is van, sőt még nyugágyat is vettünk.
Tehát kicsi(?) hatalmas ház itt hagylak és egy ugyanolyan nagyban megyek, de csak a felében fogok élni,a többit meghagyom Anyóséknak, hogy ők is kertlakók legyenek.
Úgy érzem, ha elmegyek innen azzal lezárok az életemben egy szakaszt, amire nem is akarok emlékezni, mert nem volt túl jó. Mindig sírok hogy nincsen senkim, csak apu, mármint a családomból. Most csinálok egy kis listát, nem is neketek inkább magamnak, hogy lássam, van nekem az is, amiről azt hiszem, hogy nincs
Akiket elvesztettem:
Nagypapa (2) Nagymama (2) Anya (1) (mert anya csak egy van) Dédim (1) (a többit nem is ismertem) egy kistesó aki csak két hétig élt (Szandi) (1) Sok kutya (Sába. Dolly, Vili, Kapucsínó, Fürge, Pamacs, Tücsök) Volt egy pótanya és három póttestvér az életemben úgy 1-2 évig őket is elvesztettem
Akik megmaradtak:
Apa(1) Mert apa is csak egy van. Nagynénik (4) (Anikó aki mindig nevet, Éva aki szintén sokat nevet, Kati aki nagyon szép és kedves és Ildás, akivel végre tartom a kapcsolatot és akit szeretek nagyon) Nagybácsi (1) Unokatesók (Ha jól számolom 9) Edda a kutyalány (1) Ezek a vérszerinti családtagok csak Edda van befogadva. Akkor van egy Pótanyám, az Anyósom (1) van két Sógornőm (Panni aki álomvilágban él és jó humora van, Bogi akit imádok mert annyira aranyos lány és totál hülye(pozitívan persze), akikkel jön két kutya, akiket a családomnak tekintek (Minerva a kutyaistennő és Szeder aki búza) Itt van Dina aki szinte a testvérem, majd neki az anyukája Tündi aki szinte a pótanyám és itt van Zsolti aki a tesóm, Évike aki szintén a tesóm. És itt van mindközül a legfontosabb (Apuval együtt) az én Kockám, aki kitartott velem ebben a szarban is, és még mindig szeret.
Tehát azt hiszem több van nekem, mint ahogy én eddig gondoltam és még sok embert kihagytam akik szeretnek és segítenek ha kell. Szeretlek titeket
Pápá ház! Pápá régi élet! Most jön az én időm!
u.i.: Bocsánat a sok helyesírási hibáért de siettem és nem magyar a Word-öm és lusta vagyok átolvasni.
Címkék: költözés család én halál kocka szeretet ember mama apu anyabanya
Szólj hozzá!
Elit pakolás
2010.08.19. 13:22
Reggel pakolok, kinézek az ablakon, látom, hogy jön egy konténeres, az agyam felfogja, hogy ez akár ide is jöhetne, majd lehajolok a dobozhoz, belerakok még egy poharat. Eltelt vagy fél perc, hirtelen felugrok, mert rájöttem, hogy nem csak hogy jöhet ide, de ide is jön! Felveszek egy gatyát, Kockát is keltem, adjon pénzt, kimegyek, nézem ahogy lerakja a konténert, ami egyébként nagyon izgalmas volt, legalábbis nekem, aki még nem látott ilyet.
Kiolvastam végre az Elit alakulatot. Könyvben jobb volt, mint a sorozatban, bár ha nem láttam volna azt, akkor a könyv egy csomó jelenetét nem tudtam volna elképzelni, de így tudtam, hogy milyen is amikor a Winters egymaga megöl egy csomó németet.
Nem tudom, elképzelni se, hogy mennyire rossz lehetett ez nekik. Elküldik őket a frontra, úgy hogy nem kaptak melegruházatot, nem volt elég lőfegyverük, töltény se volt elég, fejadag pedig alig akadt. Az utálpotlást pedig mindenki szétlopta, ők voltak a legtávolabb a bázistól, így nekik csak a maradék jutott. De a könyv végén azért elomosolyodtam. Volt egy katona, aki a D-napon ugrott, és elrakta az ejtőernyőjét, hogy majd abból lesz a barántőjének az esküvőn ruhája. Végig magánál tartotta Normanidán, Hollandián, Francia és Németországon át, és tényleg abból készűlt el a ruha.
Lehet, hogy fura, de egy kicsit irigykedtem, mert E-században egy olyan közösség alakult ki, amilyen csak együtt harcoló, egyámsra utalt emberek között tud létrejönni. De nem biztos, hogy megéri egy „falka” azt a sok borzalmat amit átéltek. Jelentkezni könnyű, de a zöldfülű nem tudja, hogy mi vár rá. Senki nem tudja, amíg nem volt ott a front első szakaszában.
Letettem a könyvet, belekortyoltam a kávémba, és elmondtam magamban egy imát minden katonáért aki harcolt ebben a borzalmas háborúban, mert mind hős, még akkor is ha embereket gyilkolt, mert kifordultak magukból, hogy védjék az ártatlanokat, vagy csak azért mert ezt mondta nekik a haza. Megtették amire kérték őket, és amikor visszajöttek az igazi életbe, akkor a legtöbbet ugyanolyanok lettek mint mi, akik nem is találkoztunk még olyan mocsokkal mint ők. Nekem hősök, pedig utálom és elitélem a háborúkat.
Ma pakolunk tovább és már csak két
Szólj hozzá!
huezmekkorajócímlenne
2010.08.18. 10:55
Egyre jobban megy a pakolás, már nincsen sok, de kevés a doboz. Van három darab és csókolom. Igaz vannak még megázottak is, akkor van vagy tíz, de még így is kevés. Sok minden megy bőröndbe, táskába vagy zsákba, ott is jó helyük van azért. Csütörtökön megyunk Praktikerbe parkettáért meg festékért. Jön a konténer is, mert annyi szemét van ebben a házban, meg annyi kidobandó dolog, hogy csak na. A máltaiakhoz is viszünk vagy 5-6 zsák ruhát és cipőt. Ma még megkell rendelni a netet a másik házba, hogy ne egy hónapig kelljen szenvedni az ottani borzalomtól. Edda megharapta a saját farkát és most van rajta egy pici fognyom, és egy kevéske vér, nagyon vicces.
Még mindig nagyon köhögök, és már taknyom is van rendesen, persze ennek is most kell lennie, nem akkor amikor ráérek vagy valami. Tegnap kb egy percembe telt elaludni, ami nem is csoda, hiszen előző éjszaka csak 2-3 órát tudtam aludni a nyomorék köhögés miatt.
Na megyek vissza pakolni, jön pár könyves doboz meg elrakok pár teritőt, plédet meg ilyeneket, megy olyanokat. És a fővárosi bíróságon igenis jó a fasírt! (bajor művészúr)
1 komment
Emböröknek
2010.08.17. 10:03
Na, embörök! Az van, hogy szombaton itten hagyám ezt a viskót és átal költözöm egy kúriába. Azt hinné az embör, hogy dobozokba pakólgatni nem olyan nagy dolog. Tévednek ám, mert az. Szelektálni kell, bár nem vagyok benne biztos, hogy ez a szó mitet is jelent, de aztat csináljuk az biztos. Mi kell neki mög annak mög emannak aztán neköm semennyi nem marad. Ottan fogok majd áldogální az új kúriába benne, aztán nem leszen majd semmim. Földön aluszom, mint a régi időkben, az ebbel takarózom és s ló tejét iszom.
Na elég legyen ebből a süket dumából és térjünk a tárgyra. Igen, szombaton elmegyünk innen és utoljára hétfőn fogok ebben a házban tartózkodni. Soha többet.
Találtam értékeket a pakolás folyamán, találtam limet is meg lomot is amikkel nem tudok mit kezdeni. Edda kutya jól van, köszöni. Persze még mindig sokan azt hiszik, hogy a zenekar miatt kapta a nevét, de nem. Egyébként olyan, hogy Edda istennő nincsen, legalábbis sehol nem találtam róla semmit. Nem isteni ez a kutya, hanem mitológikus..
Kockával nagyon sokat veszekszünk és már kezd az agyamra menni, remélem hamar vége lesz ennek az időszaknak, mert jó lenne megint kedvesnek lenni és aranyosnak. Akkor szeretem magunkat.
Ma könyveket pakolok, meg az irodából kiválogatom, hogy mi kell és mi nem. Nem lesz egyszerű, de majd az én életem szerelme segít. Ő még elrakja a cuccait a szobából. Ha ezzel végeztünk és még nem ment le a nap, akkor benézek mama szobájába is egy kicsit, hátha tudok valami pakolni úgy, hogy nem kell segítség. Mindjárt jön apa, majd háromkor Anyóspajtás is befut.
Tegnap kicsit lelkem volt. Megtaláltam mamának a levelezését amit nagyapámmal folytatott. Iszonyatosan aranyos és őszinte levelek. Találtam még emlékeket, amikre én nem emlékezhetek, mert még meg sem születtem, de nekem fontosak. Elpityeregtem magam, hogy egyedűl maradtam. Jó lenne, ha még mindenki élne; anyum, nagyim, dédim, nagyapám, de már csak apukám maradt egyeneságon. Szerencsére van sok unokatesóm, meg nagynéni-bácsi, így azért nem vagyok teljesen egyke. Azt várom hogy elköltözzünk és végre mindenkit meghívhassak, nem csak én tudok menni, hanem ők is jöhetnek majd a mi birodalmunkba.
Ha van kedved te is jöhetsz, de csak ha szépen nézel és meghívlak.
1 komment
Minden meg minden
2010.08.10. 19:18
Sok dolog történik itt, ebben az elveszett világban. Edda nő, cseperedik mindent megrág. Belőlem előjön a féltő anyuka, amit utálok, de majd elmúlik.
Volt születésnapi buli, három is. Az első egész jó volt, csak a kutyát nem lehetett lelőni. A második borzalmas volt, olyanok voltak akiket nem szeretek annyira, de amikor ők elvonultak akkor tudtunk beszélgetni. A harmadik jó volt. Kocka sokat beszélgetett az apjával a teraszon, a kutyák játszottak (itt jött ki az anyai féltésem, nagyon is..) tervezgettünk meg hasonló.
Volt nagy veszekedés is, sok a feszűltség, beázott a pince is, persze úgy, hogy egy csomó konyv és fénykép volt ott.
Még annyi, hogy kezdek embereket megszeretni akiket eddig nem szerettem, és kezdek olyanokból kiábrándulni akiket eddig szerettem
Szólj hozzá!
Depresszió elleni kutya
2010.07.30. 00:36
Már egy hete, hogy elment mama. Még nem fogtam fel, és most időm sincs rá, mert megjött hozzánk a világ legszebb kiskutyája; Edda. (Nem, nem az együttesről kapta a nevét!)
Igazi eleven kis dög. Rinyás nagyon és viccesen alszik. Imádjuk.
Egyébként nem tudom, hogy pontosan ilyenkor mit is kellen írnom. Szomorú vagyok, de mivel már volt olyan időszak az életemben, hogy nem találkoztam mamával, még nem hiányzik úgy. De szinte mindenről eszembe jut. Vele már jártam itt, csináltuk ezt vagy azt, szerette ezt meg azt. Nem jó érzés az biztos, de Eddának hála boldog vagyok. Kockával is jó, csak most többet foglalkozom a kiskutyával, mint vele, de még mindig nagyon szeretem, és itt is megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt mindenkinek aki idejött és segített; Anyabanyának, Dinának, Izának és persze az én egyetlen Apukámnak.
És itt van Edda: http://www.facebook.com/album.php?aid=80573&id=1193989997&l=d96fb593af
2 komment
Kicsit szomorkás a ...
2010.07.22. 06:47
Nagymamám, hova mentél? Most jobb neked? Figyelsz még rám? Tudod ugye, hogy szeretlek..
Nyugodj Békében! Puszilom Anyut és Mamikát!
Mama
1943-2010
1 komment
Panaszáradat
2010.07.19. 09:27
Itt vagyok, nem haltam még meg.
Leszóltak, hogy miért nem írok. Elmondom. Eddig olyan bejegyzéseim voltak, amik elmesélték, hogy mi történt velem aznap, vagy csak a gondolataimat közöltem. Most ezeket nem szeretném, nem véletlenül. Nem tudnék másról írni, csak mamáról, hogy teljesen leépült, hogy egy kisgyerek szintjén van.. Nem szeretnék erről írni, mert ha megtenném akkor át is nevezném a blogomat; napi egy panaszáradat-ra. Nem feltétlen kell mindenkinek tudnia, hogy mi van most bennem. Nem szeretném, ha mindenki csak azt látná, hogy nekem ez rossz. Persze hogy rossz, mert haldoklik a nagymamám, de én próbálok pozitív lenni. Lehetne ennél sokkal rosszabb is. De nem az, és ennek is lehet örülni. Költözni fogunk végre. Ettől boldog vagyok.
Majd ha valami olyan lesz ami nagyon fontos és nem ennyire szomorú akkor megint írni fogok, de pontosan tudom, hogy ha most egy normális posztot írnék, az nem lenne vidám, de én általában az vagyok.
Még csak annyit, hogy ha az embernek van egy legjobb barátja, akkor az miért nem érdeklődik afelől, hogy én hogy vagyok? Megkérdezi, hogy mamával mi van, de azt már nem, hogy én ezt hogy viselem. Azért mert nem akarom mindenkinek elmondani, hogy én is szarul vagyok, még vannak emberek akiknek igen. Az a baj valószínűleg, hogy én rontottam el. Mert ő csak mondja, hogy történt valami, én meg várom, hogy megkérdezze. Egyébként is ha elmondom, hogy mamával milyen gondok vannak, akkor előjön az, hogy ő 3 hónapig otthon volt a nagyijával és ápolta. Mert neki rosszabb volt. Talán is az volt számára, mert ezelőtt nem nagyon törte meg semmi az életét, én meg már elég gyakorlott vagyok ilyenekben, talán ezért nem is kérdezi meg, hogy mi van az én kicsi lelkemmel. A gond csak az, hogy én már látom a végét ennek a rossznak, csak az még rosszabb talán mint ez. Na és most hagyom abba.
Szólj hozzá!
2010 július 8.
2010.07.09. 01:41
Igaz, hogy már elmúlt éjfél, de tegyünk úgy mintha még tegnap lenne. A tegnapi nap ugyanis nagyon fontos szerepet játszik az én életemben. Tegnap el lettem jegyezve. Bizony. Igazi gyűrűvel, szép fehérarannyal, és kicsi kővel, ahogy szerettem volna.
Mindez azért történt, mert pisilni kellett; bementünk egy áruházba, ahol volt ékszer üzlet is, nézzünk gyűrűket. Jó. Ez tetszik. Biztos tetszik? Igen! Elnézést hölgyem, lehet bankkártyával fizetni? Miiii akkorr most megveszeeeed?
Megvette.
Anyósnál letérdelt és megkérdezte, hogy leszek-e a feleslege, az én válaszom egy nagy mosoly keretében annyi volt, hogy ühüm.
1 komment
A.C. Gyermekkora
2010.07.06. 21:57
Tegnap végre eljutottunk Anyóshoz(= Nagy volt a boldogság meg minden. Beszélgettünk a költözésről, és mindenkinek vannak jó ötletei. Boginak csinálunk gardróbot, mert ha már van lehetőség rá, akkor az kell. Ma jól eláztunk, csak hogy Kockámnak megjöjjön a nyár hangulata. Tegnap egy szúnyog megcsípte az államat. Nem tudom mit képzelt magáról, de nagyon jó érzés volt megölni. Egyébként minden ember sorozatgyilkos. Mert ugye az számít sorozatgyilkosnak akinek legalább három áldozata van, három különböző időpontban. Na ha van olyan aki ezt olvassa, és még nem ölt meg három szúnyogot az elmúlt egy hétben, annak vagy nagyon nagy mázlija van, vagy szereti ha fáj és viszket.
Most épp Agatha C. önéletrajzát olvasom, és komolyan eddig ez a legjobb könyve amit olvastam. Lebilincselő, egy másik világba visz el, és úgy érzem, hogy nekem hozzá képest szegényes volt a gyermekkorom. Nekem ugyan több játékom volt, és néztem tévét, de neki nem volt ezekre szüksége, mert kitalált magának játékokat. Különböző barátai voltak a képzeletében, amit ő kivetített a valóságos világba, és köszöni nagyon jól érezte magát. Volt három vasútvonala is kertben. Nekem egy sem volt.. Talán csak nem volt rá szükségem, mert a fantáziámat kiéltem a rajzfilmekben. De azért szeretnék egy ilyen gyerekkort.
3 komment
Kaptam vettem adtam
2010.07.05. 08:23
Pénteken kaptam, adtam majd vettem. Kocka szerint nem szabad nekem ajándékot venni, mert eladom és veszek helyette másikat.
Pénteken több új információt is megtudtam; az hogy több milliót fogsz a kezedben, nem jelent semmit, nem érzel semmit, ugyan olyan mintha tíz darab 500-as lenne a kezedben..
Vannak nagyon hálás ügyfelek, akik bútort ajándékoznak az ügyvédnek, és az utolsó; nyáron a legjobb ital a jegeskávé.
Szombaton moziba mentünk volna, ha Kockának lett volna kedve, de most be van fenyítve, mert ha ezen a héten nem jön el velem, akkor elviszem az állatkertbe, amit mindennél jobban utál. Már két hete nem voltam anyabanyánál, és ez borzasztó..
teljesen bele vagyunk esve ebben a költözésben, minden nap elmegyünk a peron büfébe, iszunk kávét, és beszélgetünk, már mindent megbeszéltünk, és nagyon jó érzés, csak költöznénk már el!
Mama egyre rosszabbul van, nem tudom szegénykém meddig fog még élni. De már minden meg van szinte, a temetésére az emberek, az ajándékok, és szerintem már fel is készült rá, már amennyire fel lehet készülni a halálra.. Sajnálom őt..
1 komment
Sió meg a Milka és nem utolsóként a ház
2010.06.25. 10:33
Ezen a héten már annyi minden történt, hogy muszáj írnom.
Szombaton, ahogy régi jó szokásunk voltunk Anyósnál. Jó volt minden, ünnepeltünk is egy születésnapot, vidám hangulat, nem is kell más. Majd mama hívott, hogy elesett a fürdőszobában, de még ott vannak az Erzsiék, siessek haza. (Erzsike mama vigyázója, ad neki enni, ki megy vele a fürdőbe etc.) Még egy cigi, aztán rohanás haza. Persze elsírom magam, a telep közepén. Kivagyok már nagyon. Eljutott az agyamig, hogy meg fog halni. Kocka vigasztal. Bogiék aranyosak.
Itthon még több sírás, homevideo nézés. Anyu és Apu esküvője. Anya annyira szép volt. Sokkal szebb mint én, de szerencsére hasonlítok rá, így nem vagyok csúnya. Hiányzik ám nagyon. Nem is tudom, hogy mennyit sírtam miatta, mennyit szidtam az Istent. Mit vétett egy öt éves kislány, hogy elvegye tőle az ő édes anyukáját? Pofátlan dolog az biztos. Majd egyszer jól megrugdosom, mert már nagyon elegem van belőle.
Mama a héten elkezdett hallucinálni, hangyákat a falon, macskát a kertben és kutyát a házban. Majd egyik éjjel azt álmodta, hogy elraboltak minket, és hajnalban felhívta az egyik barátját, hogy betörők vannak nálunk, és hívjon engem, mert nem veszem fel. Reggel idejött, és megkérdezte, hogy biztos nem voltunk sehol éjszaka. Nem mama, nem voltunk sehol. Ja akkor csak hülyeségeket álmodok.
Sok volt az a fájdalomcsillapító. Most nem szedi, de nagyon fáj neki. Nem tudom, hogy mi a jobb megoldás, mert még mindig mond hülyeségeket. De az idő mindent megold, legalábbis úgy tartják. Nem mintha hinnék az idő természetfeletti képességeiben, biztos nem azért nem hiszek benne, mert az ember találta ki a fogalmat; idő.
Tegnapelőtt voltunk megint megnézni a házat, most végre velünk jött Anyós is. Megbeszéltük mennyiért vesszük meg, kicsit több lett mint ahogy mi szerettük volna, de annyira szerelem van a ház irányában, hogy nem nagyon változtattunk az irányáron. Jajj de szép volt ez. Bár nem írtam volna le. De nem tudom már kitörölni, sajnálom. Tehát megvesszük. Mienk lesz, medencéstül, kertestül, padlásostul és majd ha minden kész van akkor szólok Bogicának, hogy jöjjön velem menhelyre. Már megvannak a színek a falakra, az enyém barna lesz, valami világossal kiegészülve, a nappali narancssárga, olyan ami nem sötét, és nem is világos, olyan kellemes, a háló kék lesz, a konyha meg marad fehérnek, de mindent össze-vissza fogunk ragasztani matricákkal, hogy vidám és invidium legyen.
Tegnap megtörtént az adás-vételi szándéknyilatkozat aláírása, erre a házra. Következő csütörtökön már szerződés van, és ha minden igaz, akkor következő vasárnap már mi is megvesszük a házat. Boldogság van a köbön, csak mamát féltem nagyon. Nem szeretném, hogy meghaljon, de azt sem hogy szenvedjen.
Egyébként vettünk lottót, remélem nyerünk, és találtunk egy helyet, ahol jó a kávé, és kedves a pultos lány, de a hamburgerük nem jó, nem baj, de beszélgetni tökéletes.
Címkék: költözés ház kocka mama anyós bogi
Szólj hozzá!
Rövid él mény be szá mo ló
2010.06.15. 21:30
Most épp félidő van. Brazilok és az Észak-Koreaiak. Érdekes meccs. Nekem kicsit furcsa a koreaiak játéka, túl katonás, és nem sportnak látszik, hanem egy vár védésének..
Ma hoztam haza mamát a kórházból, nem is kell mennie most egy hónapig, mert túl gyenge a kezeléshez. Nem tudom pontosan, hogy ez mit jelent, de nem hinném hogy túl sok jót.
Egyébként nem történt semmi érdekes, elestem, fáj a térdem. Majdnem Panni nyomdokaiba léptem.. Szerencsére megúsztam egy csúnya térddel. Vettem ma újságot, de még nem tudtam elolvasni, csak majd ha megyünk fürdeni.
Holnap 10 körül megyünk házat nézni, de egy olyat nézünk meg, amit már láttunk, és amibe már sikerűlt is beleképzelni a fél életünket. Remélem a szaki is jót fog róla mondani.
Címkék: költözés vb2010
Szólj hozzá!
Melegség és vuvuzela
2010.06.13. 16:31
Csak 10 napja vagyok uncsi, nem is olyan vészes.
Teszek egy kis rövid vagy nem hosszú jelentést az elmúlt pár napomról. Mama szerdán bement a kórházba és legkorábban szerdán engedik ki.
Iszonyatosan meleg van. Nem azt szeretném, hogy megint essen az eső napokig, de ne legyen már mindig negyven fok..
Tegnap csináltunk itten vendégséget, egész jó lett azt hiszem. A kaja is finom lett, mert segített egy kicsit apu.
Focit nézünk minden nap és annyira de annyira utálom már azt a kibaszott vuvuzelát, hogy azt el sem lehet mondani. Még Arany Jánosnak se menne. Komolyan. Tiltsák be vagy valami!
Címkék: vuvuzela
1 komment
Ha nem becsülöd meg ezt a kicsit a sokat ne is ...
2010.06.03. 21:53
Most fejeztem be életem első, és remélem utolsó szakmai cikkét. Semmit nem értettem abból amit írtam és ez szomorú. De legalább találtam egy új zenekart, még csak három számuk van, de tetszenek nagyon. Figyelni fogom őket az biztos.
Most valahogy nem jönnek ki belőlem a mondatok, mint ahogy az látszik is a blogon. Igyekszem, csak mostanában van egy kevés dolgom. Lesz ez még így sem.
Szólj hozzá!
Szeretem magamat csak azt nem szeretem ami körülöttem van..
2010.05.27. 15:47
Life it seems will fade away Mi ez a zavgyvaság. Mi kell még nekem? Mire kell még az amit szeretnék? Mire való az a hatalmas nagy álomhalmaz ami bennem él? Miért kell belém tiporni? Miért kell nekem mindig ezt a szart adni? Nem igaz hogy ennyire sajnálom magamat. Változni akarok, olyan akarok lenni aki képes elfeledni a saját érdekeit másokéval szemben. De nem történik semmi, mindig ugyanaz maradok. Nem tudom mikor lesz már vége. Talán még csak most kezdődött el, de már most elegem van. Már itt élem az életem, egy szobában. Hetente kétszer meglátogatom apukámat, szombaton megyek anyósékhoz. Néha Dinával is találkozom, és ennyi az életem. Nem csinálok semmit, pedig annyi mindent tennék. Nem tudom, hogy mit csinálna mama ha mégis mentem volna egyetemre. Azt mondaná, hogy nem mehetek be, mert ő meghal nélkülem, de egyébként nem szeret engem, mert felelőtlen vagyok és nem olvasok a gondolatában, de ha más van nála, akkor az sem jó, mert ők is csak mindent elrontanak. Neki senki nem lenne elég jó. Nekem meg már semmi nem lehet jó. Ne menjek szombaton el egész délután, mert ő abba belehal. Én meg abba halok bele, hogy itthon kell lennem. Az ember Otthona biztonságot ad, és megnyugtat. Ha ez igaz, akkor nekem nincsen otthonom. Mert itt nem érzem jól magam. Önzőnek és köcsögnek érzem magam. Régen azért jobb volt. Akkor is sok bajunk volt egymással de közel sem ennyi. Régen iszonyatosan sokat írtam és rajzoltam. Füzetek és rajztömbök vannak tele velem. Az elmúlt időben alig tudok valami szépet alkotni, három-nég havonta írok egy novellát ami soha nem olyan mint amilyen még bennem volt. Elvesztettem magamból valamit, amit vissza szeretnék kapni. Mikor lesz már ennek vége? Nem lehetne innen elmenni? Bérelek egy kis házat Alaszka szélén és elvonulok a könyveimmel. Magányosan de bodogan fogok ott élni. Az a legroszabb, hogy egyébként boldog vagyok, csak kezdhetném már el a saját életemet. Mamam szerint a nyomda-kiadó se jó ötlet, mert én mindenre alkalmatlan vagyok. Lassan már én is kezdem úgy érezni. Haszontalannak érzem. Már a világot sem akarom megváltani, mint az elmúlt 6 évben.. Mi lesz így a világgal? Jobb talán.. Addig is hallgatom a kedvenc számaimat. Vidámak szomorúak és függő leszel..
Drifting further every day
Getting lost within myself
Nothing matters, no one else
I have lost the will to live
Simply nothing more to give
There is nothing more for me
Need the end to set me free
Things not what they used to be
Missing one inside of me
Deathly lost, this can't be real
Cannot stand this hell I feel
Emptiness is filling me
To the point of agony
Growing darkness taking dawn
I was me but now he's gone
No one but me can save myself
But it's too late
Now I can't think
Think why I should even try
Yesterday seems as though
It never existed
Death greets me warm
Now I will just say goodbye
Címkék: én
2 komment
Szomorú péntek Vidám hétvége
2010.05.26. 22:36
De sok mindenről nem írtam.
Először is itthon van az én kicsi gépem. Nagyon szép hangja van, teljesen felépült. Boldog ő is meg én is.
Voltunk ugye Balatonon. Nagyon jó volt, csak az volt a baj, hogy szinte mindig esett az eső. Néha áram se volt, gyertya pedig még kevesebb. Ettünk finom pörköltöt, amit Marci főzött, nevettünk a hülye kutyán, ki nevet a végént játszottunk. Itt még meg volt az elmélet, hogy a kékkel nem lehet nyerni, de ezt Marci megcáfolta vasárnap. Talán nem is olyan nagy baj, hogy rossz idő volt, így legalább sokat beszélgettünk és játszottunk.
Bogival voltunk színházban szombaton, nagyon nagyon nagyon jó volt. Persze akkor is eláztunk. Este Anyósnál aludtunk, mert Kocka elment bulizni, én meg félek otthon egyedűl, mama meg kótházban volt. Reggel a kutyákra keltem, kaptam kávét, bekapcsoltam a gépet, és akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a gép töltőjét. Nagyon bolfog voltam, de elkezdtem nevelés történetet tanulni.
Jó volt nagyon ez a hétvége, csak a péntek volt kicsit gáz.
Jöttünk haza Kockával meg az én kicsi gépemmel kocsival. Bementünk a boltba venni inni meg hamit, és halottuk, hogy nagyon dudál a HÉV (tudom, hogy nem dudál, de nem jut eszembe a szó..) A HÉV meg is állt. De jó elütöttek valakit. A gond csak az volt, hogy nekünk ugye mindeképp át kell menni a sineken. Mi hülyék pedig megnéztük, hogy ki van a HÉV alatt. Azt gondoltuk, hogy valakinek leszedte a kezét, de az emberke még él és beszélget a mentősökkel, akik akkor értek oda. Hát nem. Egy lány feküdt ott eszméletlenül. Szerintem akkor már halott volt. A HÉV kereke valahol a gerincében, és az egyik térde a fejénél. Kicsit kikadkatunk. Soha többet nem nézek meg ilyen dolgokat. Egyébként gustustalan volt, ahogy az emberek ott álltak és nézték szegény lányt, akiről itthon tudtunk meg, hogy általános iskolás volt. Még jobban kiborultunk, még ma sem merek oda nézni ahol a lány feküdt. Annyira sajnáltam őt, meg a családját. Várják haza péntek délután a lányukat, de csak a rendősrég fogja őket hívni. A HÉV vezetőt is sajnálom, hiszen véletlenül megölt egy kislányt. Nem tudom, hogy mi volt pontosan, mert nem láttuk, de akkor kezdett el iszonyatosan esni az eső, tehát lehet, hogy a lány megcsúszott, nem tudom.
Anniyra rossz lehet a szüleinek. Soha nem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Innen is őszinte részvét nekik, bár nem hiszem, hogy olvassák.
Tanulság; Soha nem menj át a HÉV előtt, ha az már becsukta az ajtókat. ÉS. Soha ne nézd meg, hogy kit ütöttek el, mert beleég a retinába a kép.
Címkék: balaton én halál kocka hév marci bogi kuci anyabanya
Szólj hozzá!
A Boginak, hogy ne legyen Uncsi.. (=
2010.05.22. 16:22
Nem vesztem el csak kicsit megijedtem és bemásztam az árokba, mert ott menő lenni.
Igen ott voltam, azaz tunk. Puskás, sok ember már igazi tömeg. Hullámzás részegség és hangos emberek. Isten ott volt azon a koncerten, különben nem lett volna annyira jó. Játszották a kedvenc számomat is. Imádtam. Lars megigérte, hogy visszajönnek. Remélem, nálunk is játszik az a mondás, hogy az igéret szép szó, ha betartják úgy jó. És persze csak hogy meglegyen a MetallicA hetem zátópontja; tegnap vettem egy Metallicás könyvet. Halálboldogság. Most már nincsen olyan beteljesületlen álmom, ami nem rajtam múlik. Keresnem kell még valamit. Egyébként amennyire ellenkezett Kocka, annyira jól érezte magát a koncerten. Ma is szivesen mennék egybként, de ma szinházba megyek Bogival.
Még majd írok Balcsiról, és másról is, de most nincs kedvem.
Szólj hozzá!
Bolygó.. Holland.. i
2010.05.14. 08:46
Réges-régen egy nem is olyan messzi utcában, volt egy iskola. Ezerkilencszázkilencvenhatot írunk, és én mint gólya, amit ebben a korban még nem használunk, tehát mint kisiskolás léptem be a hatalmas ajtón. Legalábbis akkor még nagyon nagynak láttam. Az én szent általános iskolám. Megannyi csodálatos élmény, szép emlék, és pár rossz nap, amire ma is emlékszem. Az udvaron játszottunk, mint mindenki más a napköziben. Volt egy kisfiú, még hozzánk képes is fiatal volt, mi akkor voltunk talán 3. osztályosok, ő talán még ovis volt. Nagyban nyomta a kámehámét. Songoku. Menő volt akkor, legalább annyira mint a Spice Girls. Én kinevettem, mondván, hogy azért mert madarat formáz a kezével még nem fog belőle égő golyó repülni. Rossz ötlet volt. Kiderült, hogy ez a fiú, az én környezet tanárom gyereke volt, akinek az osztályából egy fiú vigyázott rá. A hatalmas (akkori szemmel) bébicsősz nekem jött, és elkezdett fojtogatni. Napközi rulz. Persze nem történt semmi az ijedtségen kívül, csak egy kicsit piros lett a nyakam. De arra emlékszem, hogy a tanár kicsi fia azzal bizonyította, hogy ő úgymond felsőbbrendű mint mi, hogy elmondta a ’MerkúrVénuszFöldMarsJupiterSzaturnuszUránuszNeptunuszPlutót’-t . Én azaz mi akkor még nem tanultuk ezt, de ma már félholtan is elmondom. Van ám oka, hogy ezt mind leírtam. Két darab kedvenc bolygóm van (volt) a Jupiter és a kicsi és magányos Pluto. A kicsi és magányos már nem bolygó, pedig szerintem meg van hozzá a joga, nem lehet így árván hagyni szegényt, de nem az én döntésem. Nem elég, hogy a kicsi bolygót elvesztettem, de ma már azt olvasom, hogy a Jupiterről eltűnt egy csík. Nem akarom elveszteni az utolsó nem annyira kicsi bolygómat.
Ma megyek Metallica-ra. Álom válik valóra. (hejj de szép alliteráció, pedig kuci nem költ, hanem alliterál /mert a kuci költ az alliterál/)
Holnap fájni fog a lábam és a torkom, remélem nem lesznek olyan harci sérüléseim, mint Boginak.
XOXO csak hogy trendy legyek, igen ipszilonnal.
Címkék: én bolygó metallica jupiter pluto
1 komment
Előrejelzés
2010.05.13. 10:43
Holnap van Metalika koncert. Izgulnom kéne meg minden, de decemberben már annyira felpörögtem, hogy már nem maradt energiám. Vagy valami hasonló. Szombaton szokásos Anyabanya, majd vasárnap végre megyünk Balcsira. Jó lesz. Kedden jövünk haza, majd mama szerdán megy kórházba, tehát tiszta szabadság lesz a következő hét. Igaz megint be kell mennem a kórházba, amit nagyon nem szeretek. De ez van. Egyébként jobb lenne, ha mama nem dirigálna mindig, és nem úgy csinálna, mintha a szolgája lennék. Ezt ide tedd, azt oda, jajj kislányom hát nem érted hogy az úgy nem jó, nem igaz hogy ennyire nem figyelsz rám, semmire nem vagy jó, ezt se tudod nekem megcsinálni, mondom hogy nem ide hanem oda. Mama, nem tudok olvasni a gondolataidba. Vasárnap irány Almádi. Takarítunk medencét és remélem még fürödni is tudunk majd benne. A nagy magyartav még hideg, de sétálni majd lemegyünk a partra. Azért várom a holnapot, és a vasárnapot(=
Szólj hozzá!
Kávé Győzelem
2010.05.10. 09:04
Tegnap volt a győzelem napja. 1945-ben ezen, tehát a tegnapi napon ért véget a második világháború Európában. A hajógyárin van a Május 9 park. Kiskoromban soha nem tudtam, hogy miért ez a neve, aztán a történelem órán felvilágosítottak a dátum jelentőségéről. Most már ezt is tudom.
Gyerekfejjel játszottam egy olyan parkban, ami egy győzelem napjáról van elnevezve, de mi nem győztünk, sőt leginkább senki nem győzött.
Egyébként tegnap én is győzedelmeskedtem, méghozzá magam fölött. Reggel ideges vagyok, ha nem tudok rögtön kávét inni. Nem tudtam, mert mama kiöntött valami lét, és felmostam. Közben már ment föl a pumpám, már majdnem robbant az agyam, annyi felesleges oxigén került a koponyám belsejébe. Elszabadultam, ittam kávét, elszívtam egy cigit és jobban lettem. Ez a fránya kávé..
De nem ez a győzedelem, hanem az, hogy délután bocsánatot kértem mamától és elmondtam neki, hogy amiket reggel mondok azokat ne vegye magára, sőt ne is hallja meg, mert kávé nélkül nem vagyok teljes (tejes ember) ember.
Most is megyek be mamához remélem, hogy most nem önt ki semmit, bár már bennem van egy adag koffein..(=
Szólj hozzá!
Keser.. .. .. .. .. ű.. .. .. .. ü
2010.05.07. 11:47
Mama végre (?) hazajött a kórházból. Most így nincsen jól. Testileg kicsit jobban van, de szerintem most kezdi felfogni, hogy meg fog halni. Nekünk ez tegnap esett le. Végigjátszottuk az egészet a fejünkben, hogy mit kell majd csinálni. Nem lesz egyszerű. De nem is a végétől félek leginkább, hanem attól az időtől ami a vég és a most között lesz. Reméltem, hogy még kicsit csúszik a dolog, de nem. Ma kezdődött el életem talán legborzalmasabb időszaka. Nem tudom, hogyan fogom végig csinálni, mert igen ilyenkor is csak magamra tudok gondolni, mert önző vagyok. Túl gyerek vagyok én ehhez, de mamának szüksége van rám, és nincsen más választásom. Vagy megemberelem magam, vagy összeomlik minden körülöttem. Csak én ne omoljak össze. Sokáig építettem egy falat (pont ahogy Tündérbogyó, csak más okból..) leginkább a barátaim előtt, a legjobb előtt is. Ő az aki nem látja ezt a falat, még csak nem is tud róla, hogy létezik. Én vagyok az erős lány, aki mindent kibír és szinte soha nem sír. Ez általában így is van, de amikor kezdek megtörni, mint a mai nap, akkor nagyon jó lenne ha eltudnám neki mondani ezeket a dolgokat, de nem merem. Nem azért mert megalázó, mert nem az. Csak tudom mit mondana rá; Jaj én is ezt csináltam a nagyimmal három hónapig, ráment majdnem a kapcsolatom és egyébként is kibírod. Nekem ez a válasz nem elég jó. Kéne valaki aki nem szánalommal és sajnálattal néz amikor mesélek neki, csak úgy hallgat és átölel. Sok mindent kibírtam már, de úgy érzem ez lesz a legnagyobb próba az életemben. Mert itt nem csak az a baj, hogy elfogom veszíteni a nagymamámat, hanem az is, hogy alapjaiban kell megváltoztatnom saját magamat. Nem szeretném, de ha nem teszem meg akkor még nehezebb lesz mert folyton beleütköznék abba a másik falba ami mama és én köztem van. Lekell rombolnom, hogy kicsit jobban ott legyek vele. Neki is kell a támogatás, szerencsére őt mindenki meghallgatja, de talán kéne egy kis társaság is neki. Ez az amit most még nem tudok neki megadni, nem szeretek vele egy szobában lenni, mert nem ismerjük egymást és nincsenek közös témáink. Olyan mint amikor távoli rokonok jönnek látogatóba. Már annyira kétségbeestem, hogy talán imádkozni is fogok. Vagy nem. Majd este kiderül.
Címkék: én depresszió mama divat depresszió
1 komment
Sok "V" Erre vágyik a Királynő.
2010.05.05. 12:08
Tuvudsz ivigy beveszévélnivi? Vavagy evesevetleveg ivigy ovolvavsnivi? Hava tuvudsz avakkovor evezt évérteved. Hava nevem avakkovor nevem. Ivirnivi nevem ivis avanyivirava kövönnyüvü pevedig navagyovon jovol tuvudovok ivigy beveszévélnivi. Deve ava gévévevel nevem tuvudovom evezt meveg csivináválnivi. Buvutava vavagyovok..
Evegyévébkévént movostbevent vavagyovok avaz ivirovodávábava évés avarrava vávárovok hovogy meveg évérkevezzeven ava pivizzava, hovogy meveg tuvudjuvuk üvünnevepelnivi av evelmevenövő muvunkavatávársavakavat. Jeve. Uvutávánava mevegyevek beve ava kovorhávázbava mavamáváhovoz. Jevejevejeve. Ovotthovon vávár ava 16 kövönyvevem avimivitővöl navagyovon bovoldovog vavagyovok.
Nava evelevég, mevert mávár navagyovon uvunovom, évés avazt hiviszevem, hovogy mávár nevem ivis ivirovok jovol. Jep azaz Jevep.
Címkék: v
Szólj hozzá!
Csak egy kérdés
2010.05.05. 12:00
Tudom, tegnap nem írtam, hatalmas bűn ez, de nincs mit tenni ellene. Sorozatot néztünk; ez a kifogásom. Nevettünk is sokat sőt ettünk is, arról nem is beszélve, hogy mennyi levegőt szívtunk be; ezzel segítve az oxigén ellátását a szervezetünknek.
Tehát a csak egy kérdés. Ha vannak egy slágeres zenekarok, akkor vannak egy veres költők is? Vagy ha tovább vinném a fonalat, akkor lehetnének egy szobros szobrászok is, meg egy napos naptárak sőt akár lehetnének a májusi cserebogarak mintájára, négy évenként ingázó vonatok is, amik csak négy évente egyszer indulnak el az állomásról, addig letakarva pihennek, majd két hét múltán megint pihennek. De maradjuk a költőknél. Lehet-e egy költő egy verses költő? Elismerné a szakma azt aki csak egy verset ír, legalábbis csak azt az egyet publikálja, miközben otthon porosdik a többi. Méltó lenne valaki arra, hogy egy darab vers miatt a legnayobbak közé kerüljön? Nem tudom. Pedig mekkora jó vers lehet az, amit nem tud vagy nem mer túlszárnyalni a költő, és az az egy verse többet ér annál a sokszázezermilliómilliárd versnél ami eldugottan porosodik valahol az éterben.
Utolsó kommentek