Tudom, tegnap nem írtam, hatalmas bűn ez, de nincs mit tenni ellene. Sorozatot néztünk; ez a kifogásom. Nevettünk is sokat sőt ettünk is, arról nem is beszélve, hogy mennyi levegőt szívtunk be; ezzel segítve az oxigén ellátását a szervezetünknek.

Tehát a csak egy kérdés. Ha vannak egy slágeres zenekarok, akkor vannak egy veres költők is? Vagy ha tovább vinném a fonalat, akkor lehetnének egy szobros szobrászok is, meg egy napos naptárak sőt akár lehetnének a májusi cserebogarak mintájára, négy évenként ingázó vonatok is, amik csak négy évente egyszer indulnak el az állomásról, addig letakarva pihennek, majd két hét múltán megint pihennek. De maradjuk a költőknél. Lehet-e egy költő egy verses költő? Elismerné a szakma azt aki csak egy verset ír, legalábbis csak azt az egyet publikálja, miközben otthon porosdik a többi. Méltó lenne valaki arra, hogy egy darab vers miatt a legnayobbak közé kerüljön? Nem tudom. Pedig mekkora jó vers lehet az, amit nem tud vagy nem mer túlszárnyalni a költő, és az az egy verse többet ér annál a sokszázezermilliómilliárd versnél ami eldugottan porosodik valahol az éterben.