Mama végre (?) hazajött a kórházból. Most így nincsen jól. Testileg kicsit jobban van, de szerintem most kezdi felfogni, hogy meg fog halni. Nekünk ez tegnap esett le. Végigjátszottuk az egészet a fejünkben, hogy mit kell majd csinálni. Nem lesz egyszerű. De nem is a végétől félek leginkább, hanem attól az időtől ami a vég és a most között lesz. Reméltem, hogy még kicsit csúszik a dolog, de nem. Ma kezdődött el életem talán legborzalmasabb időszaka. Nem tudom, hogyan fogom végig csinálni, mert igen ilyenkor is csak magamra tudok gondolni, mert önző vagyok. Túl gyerek vagyok én ehhez, de mamának szüksége van rám, és nincsen más választásom. Vagy megemberelem magam, vagy összeomlik minden körülöttem. Csak én ne omoljak össze. Sokáig építettem egy falat (pont ahogy Tündérbogyó, csak más okból..) leginkább a barátaim előtt, a legjobb előtt is. Ő az aki nem látja ezt a falat, még csak nem is tud róla, hogy létezik. Én vagyok az erős lány, aki mindent kibír és szinte soha nem sír. Ez általában így is van, de amikor kezdek megtörni, mint a mai nap, akkor nagyon jó lenne ha eltudnám neki mondani ezeket a dolgokat, de nem merem. Nem azért mert megalázó, mert nem az. Csak tudom mit mondana rá; Jaj én is ezt csináltam a nagyimmal három hónapig, ráment majdnem a kapcsolatom és egyébként is kibírod. Nekem ez a válasz nem elég jó. Kéne valaki aki nem szánalommal és sajnálattal néz amikor mesélek neki, csak úgy hallgat és átölel. Sok mindent kibírtam már, de úgy érzem ez lesz a legnagyobb próba az életemben. Mert itt nem csak az a baj, hogy elfogom veszíteni a nagymamámat, hanem az is, hogy alapjaiban kell megváltoztatnom saját magamat. Nem szeretném, de ha nem teszem meg akkor még nehezebb lesz mert folyton beleütköznék abba a másik falba ami mama és én köztem van. Lekell rombolnom, hogy kicsit jobban ott legyek vele. Neki is kell a támogatás, szerencsére őt mindenki meghallgatja, de talán kéne egy kis társaság is neki. Ez az amit most még nem tudok neki megadni, nem szeretek vele egy szobában lenni, mert nem ismerjük egymást és nincsenek közös témáink. Olyan mint amikor távoli rokonok jönnek látogatóba. Már annyira kétségbeestem, hogy talán imádkozni is fogok. Vagy nem. Majd este kiderül.