Masqurade

Nézzenek oda, hogy megváltoztál. Pár nap és ráncos leszel, bottal fogsz járni, és a műfogsorod a pohárba fog landolni.

Komolyan, mi történt veled?

Koravén lettél.

 

Nem történt velem semmi, csak egy másik dimenzióba jutottam. Nem lehetek igazoltan felelőtlen, és gyerekes, így az elmúlt két napban jó pár igazolatlant szedtem össze. Nincs már bennem az orvos, aki mindent aláír, elmenekült, amikor meglátta reggel a könnyező szemeimet.

Igen, nálunk a születésnapunk reggelén sírás van. Pedig a nap is sütött, és a kedvem is jó volt, de eszembe jutott, hogy aznap, este nyolc körül kivesznek engem anyukámból. Felhívják aput, aki megiszik egy üveg Whisky-t, és nagymamámnak, aki 20 percenként telefonál be a kórházba egy piros telefonfülkéből, végre azt mondják;

Igen, megszületett, kislány lett; Egy kiló hetven deka.

Mindenki boldog, és én mégis sírok. Mert ma nincs itt az anyukám, hogy megpusziljon, és hogy érdekes történeteket meséljen arról, hogy meddig kellett a kórházban feküdnie. Pedig sokat feküdt ott, ha jól tudom már decemberben bevitték. Veszélyes voltam, ő meg veszélyeztetett. Kicsit korán jöttem a világra, áprilisra vártak, de én szívesebben születtem Bálint-napon, ami akkor még nem volt ekkora dolog, mint manapság.

 

Szokásom azzal viccelődni, hogy a nászéjszakán fogantam, és Valentin napon születtem, igazi szerelemgyerek vagyok. Mint megtudtam, anyukám is a nászéjszakán fogant, csak huszonöt évvel előttem.

Nem tudom, miért jelent nekem ennyit ez a születésnap. Még egyiknél se éreztem magamat ennyire bizonytalannak. Olyan érzésem van mintha ez a két szám a kettes meg a nulla, ami összeadva kettő, elvárásokkal érkezett volna az életembe. Mintha azt akarná, hogy gondolkozzak el azon, hogy mit tettem az elmúlt években, és mint fogok tenni a jövőben. Terveim vannak, de mind olyan messzinek tűnnek, mert még sokat kell érte tennem, és az eddig raktárként használt fejemet ki kell ürítenem, hogy meg tudjam valósítani az álmom. Sikerülni fog, csak nem vagyok benne biztos, hogy mikor.  

Szerencsére idén pont egy olyan dolgot kaptam ajándékba, ami segít a(z ön)megvalósításban. Grafikus rajztábla, aranyos kis tollal, és használhatatlan egérrel. Már egész szépen írok vele, gondolkoztam is rajta, hogy kézzel írom ezt a bejegyzést, de rájöttem, hogy papíron is alig lehet elolvasni amit írok, nem hogy itt, ahol még olvashatatlanabb az írásom.

Majd legközelebb.

Most pedig nevetek még egy keveset, hogy jobban érezzem magam. Ölembe veszem Zsirit, az én kedves zsiráfomat amit még anyutól kaptam. Hiszem, és tudom, hogy ő a kapocs köztünk, ezért is alszok vele még mindig.

Köszönöm anyu és apu, hogy élhetek (hogy megcsináltatok). Erre mondta apukám azt, hogy; szívesen, élveztem a dolgot..