Maszkabál

Kezdetben volt az Univerzum teremtése. Ez sokak rosszallását kiváltotta, s elterjedt vélemény szerint nem tartozott a legjobb húzások közé.

Mikor is..

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Utolsó kommentek

  • turborago: Sziasztok! Akinek maradt Turbo rágós képe, papírja, az írjon erre az e-mail címre: kiszelgabor@fre... (2011.08.19. 07:01) Kocsival utazok időt
  • geod70: Már két hónapja keresem a blogodat. Augusztus óta nem olvastam Tőled semmit. Örülök, hogy megtalál... (2010.10.22. 17:54) :)
  • mogy: OBI-ban lehet kapni sitteszsákot. Elég strapabíró, könyveket is elbírja, és nem túl drága. És mive... (2010.08.18. 11:05) huezmekkorajócímlenne
  • mogy: és ha segíteni mennék pakolni, dobozokat cipelni, ruhákat hajtogatni, könyveket adogatni? akkor me... (2010.08.17. 13:59) Emböröknek
  • Firin Edhel: @Rabyn: Perpill én is valahogy így vagyok, remélem így is marad. Segíteni majd jövőhéten kéne, akk... (2010.08.05. 13:38) Depresszió elleni kutya
  • Utolsó 20

Családi hagyományok

2009.11.12. 09:17

szerző: Firin Edhel
Vannak dolgok, amik generációról generációra vándorolnak. A legtöbb családnak vannak szokásai, receptjei, emléktárgyai vagy olyan történetei, amit mindenki ismer. Nekem kevés ilyen örökségem van, de azokra nagyon vigyázok. A családi receptek és történetek nagy része Mamikától származik. Sokat adott ő a családnak, és most ép próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy ezeket én is tovább tudjam majd adni a gyerekeimnek. A legkedvesebb dolgom Mamikától, az a zongora, ami egy pianínó. Nagyim el akarta adni, mondván nem használja senki, de közöltem vele, hogy ne is álmodjon róla, mert az Mamikáé volt. Tehát ha elköltözünk, akkor hozzám fog kerülni ez a csodaszép hangszer. Erről jut eszembe, ma délelőtt megint jön egy ingatlanos, aki délután hoz is egy vevőt. Állítólag egy család szeretné megvenni a házunkat. Érdekes lesz, mert még úgy néz ki a ház mintha robbantottak volna, de majd előjön belőlem a szupervumen és rendet csinálok, kb. fél óra alatt végzek majd vele. Azt mondta az ingatlanos nő, hogy nagyon sürgősen keresnek házat, tehát ha mázlink van és tetszik nekik és megveszik, akkor a karácsonyt már az új lakásban fogjuk tölteni. Legalább tudom, hogy mit kapok majd ajándékba. Szólok majd Izának, hogy jöjjön el velem egy állatmenhelyre, és hozunk valami aranyos kutyust. Igaz így is van kettő, Minerva, aki Iza szív szerelme, és Szeder, aki Kripli életét boldogítja. Ők mindketten lányok, én pedig inkább fiút szeretnék, mert az elmúlt időkben mindig kan kutyám volt, az utolsó lány kutyám 7 éves koromban volt. Persze nem ezen fog múlni, hanem ilyen szerelem első látásra lesz a dolog, mint amikor Tücsikét kiválasztottam. Ő azért lett az én háziebem, mert amikor odaértünk a gazdikhoz, ő rögtön beült az ölembe, és ott neki jó volt. Visszatérve az eredeti témára, Dédikémnek még voltak receptjei is, amik közül talán a túrógombóc Irmuska módra a legnevezetesebb. A családunkban mindenki imádta, és mindenki elmondta, hogy még nem evett ilyen finomat életében. Ugyanilyen híres volt a gombapörköltje, amit még nem sikerült reprodukálnom, de próbálkozom. A túrógombócnak tegnap volt a próba napja, egész jól sikerült. Büszke voltam magamra. (= Nem csak nekem, hanem az összes valaha nálunk reggeliző egyénnek is fontos volt Mamika tejbegríze. Nem tudom, hogy csinálta, de nekem soha nem sikerül úgy, pedig nem egy komplikált étel. Amikor meghalt Mamika, és elmondtam a legrégebbi barátnőmnek, az volt az egyik első kérdése, hogy akkor most majd kifőz nekünk reggel olyan finom tejbegrízt. Nem csoda, hogy hozzá szokott, hiszen őt potom egy éves korom óta ismerem. Egyszer még róla is fogok írni, mert van mit, van pár évnyi történetem. Mamika nem csak receptet és zongorát hagyott maga után, hanem érdekes történeteket is. Még régen, amikor nagymamám kicsi volt, olyan egy éves, tehát az időpont 1943-44 körül lehetett és itthon még lövöldöztek az emberek. Tél volt, és Mamika meg és dédnagyapám sétáltak az utcán, maguk után húzva mamát, aki egy szánkón feküdt. Mama egyszer csak felsírt valamiért, Mamika pedig lehajolt hozzá, hogy megnézze mi a probléma. Abban a pillanatban, ahogy lehajolt, elsüvített a feje fölött egy golyó. Ha akkor mamának nincsen valami baja, akkor én már nem ismertem volna Mamikát. Az pedig nagyon nagy veszteség lett volna számomra. Mikor dédim meghalt, mama csinált egy verseskötetet amiben összegyűjtötte az írásait. Nekem is írt egy verset, amit a mai napig könnyes szemmel olvasok, ahogy ő is olvasta nekem a születésnapomon.

Rékuci születésnap (15 év)

Megnőtt már a kicsi lányunk,
Nagy kislány lett belőle.
Kíváncsian várja, vajon
Mit gondolunk felőle.
 
Amikor a tollat forgatod kezedben
Ezernyi gondolat kering a fejedben
Utat keres –
Hát adj esélyt neki – bátran!

Csak remélj és szeress,
S a Mindenható
Legyen hozzád kegyes.

Adjon erőt, egészséget,
Szeretetet, békességet.
Ezt kívánom én tenéked.
Boldog születésnapot!

Hát ez volt a versecske, amit én kaptam. Átüt rajta Mamika vallásossága, amit mindig is tiszteltem benne. Igaz, ez nem lett családi hagyomány nálunk, de az optimizmusa, ami a hitéből eredt, az mindig is érték lesz.

Címkék: család halál szép ajándék kocka szeretet szeder gyerekkor minerva iza kripli mamika

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://maszkabal.blog.hu/api/trackback/id/tr441519589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EtoN (törölt) 2009.11.14. 01:21:50

aranyos kis versike. szerencsés embernek mondhatja valaki magát, ha van olyan idős hozzátartozója, mint egy dédnagymama vagy nagypapa. Olyan emberek, mintha egy másik bolygóról jöttek volna: imádom hallgatni az idősebbek történeteit. az én dédnagyim, akit ismertem, pár éve halt meg, 94 évesen. mindig is nagyon szerettem őt, kifli koromban mindig vette nekem a csokikat, leültem a szobájába, és régi dolgokat mutogatott nekem, és mindig érdekes dolgokat mesélt. halála előtt árulta el, hogy az apukája andrássy gyula gróf volt, s az anyukája pedig egy szolgálólány, s hogy ez nagy titok volt, de ahogy csak tehette segítette őt és az anyukáját, mivel nem született gyermeke a feleségétől. mesélte amikor lovagolni tanította, meg hogy milyen ember volt, meg rengeteg mindent, de én akkor nem voltam ott, és az utolsó hetekben egyáltalán nem tudtam vele találkozni. amikor megtudtam hogy meghalt teljes bűntudatom volt, hogy nem látogattam meg. mindig mondta, hogy felkészült a halálra, de sosem akartam ezt tőle hallani, mindig próbáltam elterelni a gondolatait.. sosem szoktam sírni, akkor viszont annyira elkeseredtem h nincs többé az én két lábon járó meséskönyvem h be is könnyeztem kicsit... nagyon szerettem őt, de lehetett is nagyon, soha nemvolt senkihez egy rossz szava sem, szívesen föláldozta magát a családja kedvéért. ilyenek ezek a dédik

Firin Edhel 2009.11.14. 09:01:03

Mintha az enyémről írtál volna, bár ő 83 éves volt amikor megahalt. Elütötte valami köcsög, akit üldöztek a rendőrök, kapott érte kemény másfél évet -.-
süti beállítások módosítása