Már egy hete, hogy elment mama. Még nem fogtam fel, és most időm sincs rá, mert megjött hozzánk a világ legszebb kiskutyája; Edda. (Nem, nem az együttesről kapta a nevét!)
Igazi eleven kis dög. Rinyás nagyon és viccesen alszik. Imádjuk.
Egyébként nem tudom, hogy pontosan ilyenkor mit is kellen írnom. Szomorú vagyok, de mivel már volt olyan időszak az életemben, hogy nem találkoztam mamával, még nem hiányzik úgy. De szinte mindenről eszembe jut. Vele már jártam itt, csináltuk ezt vagy azt, szerette ezt meg azt. Nem jó érzés az biztos, de Eddának hála boldog vagyok. Kockával is jó, csak most többet foglalkozom a kiskutyával, mint vele, de még mindig nagyon szeretem, és itt is megköszönöm neki, hogy velem volt, sőt mindenkinek aki idejött és segített; Anyabanyának, Dinának, Izának és persze az én egyetlen Apukámnak.
És itt van Edda: http://www.facebook.com/album.php?aid=80573&id=1193989997&l=d96fb593af
Utolsó kommentek