Life it seems will fade away
Drifting further every day
Getting lost within myself
Nothing matters, no one else

Mi ez a zavgyvaság. Mi kell még nekem? Mire kell még az amit szeretnék? Mire való az a hatalmas nagy álomhalmaz ami bennem él? Miért kell belém tiporni? Miért kell nekem mindig ezt a szart adni? Nem igaz hogy ennyire sajnálom magamat. Változni akarok, olyan akarok lenni aki képes elfeledni a saját érdekeit másokéval szemben. De nem történik semmi, mindig ugyanaz maradok.

I have lost the will to live
Simply nothing more to give
There is nothing more for me
Need the end to set me free

Nem tudom mikor lesz már vége. Talán még csak most kezdődött el, de már most elegem van. Már itt élem az életem, egy szobában. Hetente kétszer meglátogatom apukámat, szombaton megyek anyósékhoz. Néha Dinával is találkozom, és ennyi az életem. Nem csinálok semmit, pedig annyi mindent tennék. Nem tudom, hogy mit csinálna mama ha mégis mentem volna egyetemre. Azt mondaná, hogy nem mehetek be, mert ő meghal nélkülem, de egyébként nem szeret engem, mert felelőtlen vagyok és nem olvasok a gondolatában, de ha más van nála, akkor az sem jó, mert ők is csak mindent elrontanak. Neki senki nem lenne elég jó. Nekem meg már semmi nem lehet jó. Ne menjek szombaton el egész délután, mert ő abba belehal. Én meg abba halok bele, hogy itthon kell lennem. Az ember Otthona biztonságot ad, és megnyugtat. Ha ez igaz, akkor nekem nincsen otthonom. Mert itt nem érzem jól magam. Önzőnek és köcsögnek érzem magam. 

Things not what they used to be
Missing one inside of me
Deathly lost, this can't be real
Cannot stand this hell I feel

Régen azért jobb volt. Akkor is sok bajunk volt egymással de közel sem ennyi. Régen iszonyatosan sokat írtam és rajzoltam. Füzetek és rajztömbök vannak tele velem. Az elmúlt időben alig tudok valami szépet alkotni, három-nég havonta írok egy novellát ami soha nem olyan mint amilyen még bennem volt. Elvesztettem magamból valamit, amit vissza szeretnék kapni. Mikor lesz már ennek vége? Nem lehetne innen elmenni?

Emptiness is filling me
To the point of agony
Growing darkness taking dawn
I was me but now he's gone

Bérelek egy kis házat Alaszka szélén és elvonulok a könyveimmel. Magányosan de bodogan fogok ott élni. Az a legroszabb, hogy egyébként boldog vagyok, csak kezdhetném már el a saját életemet. Mamam szerint a nyomda-kiadó se jó ötlet, mert én mindenre alkalmatlan vagyok. Lassan már én is kezdem úgy érezni. Haszontalannak érzem. Már a világot sem akarom megváltani, mint az elmúlt 6 évben.. Mi lesz így a világgal? Jobb talán.. Addig is hallgatom a kedvenc számaimat. Vidámak szomorúak és függő leszel..

No one but me can save myself
But it's too late
Now I can't think
Think why I should even try

Yesterday seems as though
It never existed
Death greets me warm
Now I will just say goodbye