Masqurade

Szombaton, ahogy régi jó szokásunk voltunk Anyósnál. Jó volt minden, ünnepeltünk is egy születésnapot, vidám hangulat, nem is kell más. Majd mama hívott, hogy elesett a fürdőszobában, de még ott vannak az Erzsiék, siessek haza. (Erzsike mama vigyázója, ad neki enni, ki megy vele a fürdőbe etc.) Még egy cigi, aztán rohanás haza. Persze elsírom magam, a telep közepén. Kivagyok már nagyon. Eljutott az agyamig, hogy meg fog halni. Kocka vigasztal. Bogiék aranyosak.

Itthon még több sírás, homevideo nézés. Anyu és Apu esküvője. Anya annyira szép volt. Sokkal szebb mint én, de szerencsére hasonlítok rá, így nem vagyok csúnya. Hiányzik ám nagyon. Nem is tudom, hogy mennyit sírtam miatta, mennyit szidtam az Istent. Mit vétett egy öt éves kislány, hogy elvegye tőle az ő édes anyukáját? Pofátlan dolog az biztos. Majd egyszer jól megrugdosom, mert már nagyon elegem van belőle.

Mama a héten elkezdett hallucinálni, hangyákat a falon, macskát a kertben és kutyát a házban. Majd egyik éjjel azt álmodta, hogy elraboltak minket, és hajnalban felhívta az egyik barátját, hogy betörők vannak nálunk, és hívjon engem, mert nem veszem fel. Reggel idejött, és megkérdezte, hogy biztos nem voltunk sehol éjszaka. Nem mama, nem voltunk sehol. Ja akkor csak hülyeségeket álmodok.

Sok volt az a fájdalomcsillapító. Most nem szedi, de nagyon fáj neki. Nem tudom, hogy mi a jobb megoldás, mert még mindig mond hülyeségeket. De az idő mindent megold, legalábbis úgy tartják. Nem mintha hinnék az idő természetfeletti képességeiben, biztos nem azért nem hiszek benne, mert az ember találta ki a fogalmat; idő.

Tegnapelőtt voltunk megint megnézni a házat, most végre velünk jött Anyós is. Megbeszéltük mennyiért vesszük meg, kicsit több lett mint ahogy mi szerettük volna, de annyira szerelem van a ház irányában, hogy nem nagyon változtattunk az irányáron. Jajj de szép volt ez. Bár nem írtam volna le. De nem tudom már kitörölni, sajnálom. Tehát megvesszük. Mienk lesz, medencéstül, kertestül, padlásostul és majd ha minden kész van akkor szólok Bogicának, hogy jöjjön velem menhelyre. Már megvannak a színek a falakra, az enyém barna lesz, valami világossal kiegészülve, a nappali narancssárga, olyan ami nem sötét, és nem is világos, olyan kellemes, a háló kék lesz, a konyha meg marad fehérnek, de mindent össze-vissza fogunk ragasztani matricákkal, hogy vidám és invidium legyen.

Tegnap megtörtént az adás-vételi szándéknyilatkozat aláírása, erre a házra. Következő csütörtökön már szerződés van, és ha minden igaz, akkor következő vasárnap már mi is megvesszük a házat. Boldogság van a köbön, csak mamát féltem nagyon. Nem szeretném, hogy meghaljon, de azt sem hogy szenvedjen.

Egyébként vettünk lottót, remélem nyerünk, és találtunk egy helyet, ahol jó a kávé, és kedves a pultos lány, de a hamburgerük nem jó, nem baj, de beszélgetni tökéletes.