A tegnap este mindent vitt. Komolyan mondom, ez volt életem legjobb vígjátéka. Nevettünk sokat, és történelmet írtunk Facebook-on!

Ma végre feladtam hirdetéseket a neten. Csináltam képeket és mindent szépen leírtam. Remélem lesz valami hatása, mert már nagyon mehetnékünk van. Mama ma nagyon durván alkotott, közölte, hogy azért magas a vízszámla, mert mi fürdünk Kockával. Igen, szoktunk, napi egyszer és leginkább együtt, míg ő naponta legalább 30x zuhanyozik, de persze a mi egyszeri fürdésünk többe kerül, mint az ő sok zuhanyozása. Utána kitalálta, hogy miattam nem lehet eladni a házat. Minden miattam van.

Tudom, hogy rosszul van, de nem kéne annyira önzőnek lennie, hogy mindenki más körülötte rosszul legyen. Mert már utálok bemenni hozzá. Nekem ő már nem a nagymamám, hanem egy ilyen főnökféle szükséges rossz. Utálom, hogy ezt érzem, de nem tudok már magamnak sem hazudni. Hálátlan vagyok. Mindig amikor bemegyek hozzá, csak azt hallgatom, hogy ő így rosszul van, neki ez a baja, az kell neki, mikor kap már enni. De soha nem kérdezi meg, hogy én hogy vagyok, mit álmodtam, mit eszünk ma, vagy valami, ami nem róla szól. Én minden reggel úgy megyek be hozzá, hogy milyen volt az éjszakája, jól aludt-e és hogy álmodott-e valamit. De nem kérdez vissza. Csak nyavalyog.

Most én is kinyavalyogtam magam. Elnézést.

Egyébként ma voltam benn az irodába, és szerintem holnap is megyek, mert be kell adni a gépet szervizbe. Kicsit haldoklik szegény. Majd visszakapom, és újult erővel vágunk neki a világnak, addig is elhozom az irodából mama laptopját. Nem bírok én ki két hetet gép nélkül.

Amúgy szombaton voltunk ám Anyabanyánál. Ott volt mindkét kedvenc sógornőm, nevettünk nagyon sokat. Finom volt a rántott hús és a petrezselymes kávé. Jó volt ez a hétvége.