Mozgalmas hétvégém volt. Szombaton voltunk Anyabanyánál, sok beszélgettünk, még aludtunk is egy keveset. Igaz, hogy hirtelen kellett eljönnünk, mert mama rosszul lett. Szerencsére ma már jobban van, de azért holnap bemegyünk a kórházba. Ma elmentünk sétálni Kockával, és jól megbeszéltük, hogy elegünk van abból, hogy itt lakunk. Szegénynek csak egy asztala van, meg egy fél szekrénye, amit nem is használ. A cuccai amit elmúlt 21 évben szedett össze, zsákokban vannak a garázsban. A szobámban már az én dolgaim is alig férnek el; mindenképpen el kell költöznünk. De úgy tűnik, hogy mama nem nagyon szeretne. Házat nézni sem voltunk még. Jó lenne, ha ebben a házban meg lehetne oldani, hogy két részre osztjuk, de nem lehet. Most arra szeretnénk rá menni, hogy a dolgozószobát megkapjuk, amit mama nem is használ, és csak úgy van. Oda be tudna költözni Kocka. Akkor tudna ott gitározni, amikor akar, és nem lenne abból probléma, hogy engem zavar. Le is költözhetnénk a pincébe, de ha mama szeretné használni a garázst, akkor nálunk kéne bejönnie. Venni kéne, azaz csinálni egy konyhát és a zuhanyzó helyett egy kádat. Arra is csak pénz kéne, de mamának akkor még nagyobb lenne a felső szint. Mama meg nem mehet le, mert nem szeret lépcsőzni, és nincsen lent konyha. Ott vagyunk, ahol a part szakad. Csak úgy lehetne, ezt normálisan megoldani, ha végre elmennénk innen jó messzire. Úgy költözött ide Kocka több mint fél éve, hogy úgy is megyünk innen pár hónapon belül, de eddig ennek semmi jele. Nem csak az a probléma, hogy nem veszik meg a házat, de mama se töri magát azért, hogy menjünk innen. Az lesz amit Anyabanya mondott; mi elmegyünk ketten házat nézni, és majd szólunk neki, hogy találtunk egy jót. Akkor talán észbe kap, és rájön, hogy nem férünk el ketten másfél szobába, annyi cuccal, ami egy lakásba való. Szeretnénk már nappalit, hogy ne mindig egymás nyakába legyünk, hogy tudjunk hívni barátokat, akik le is tudnak ülni kényelmesen. Remélem, hogy még idén költözünk, mert meg fogunk őrülni.
Átjött ma Dina is. Annak a lánynak mennyi baja van. Nem boldog a kapcsolatában, de nem is akar szakítani, mert szerinte öreg. Nem korilag, hanem lelkileg öregedett meg ebben a kapcsolatban; ezért nem kell 17-18 évesen összejönni egy 24-25 évessel, aki még egyáltalán nincsen kész egy olyan komoly kapcsolatra, amiben van esküvő és gyerekek. Sajnálom szegényt, mert tudom, hogy szereti a barátját, de folyton csak szenved mellette. Tudom, hogy csak a rosszat mondja el, legalábbis legtöbbször, de ennyi szart egy kapcsolatban. Nagyon durván veszekednek. Nem úgy mint mi, hogy röhögünk a végén; Dina sír a barátja ideges és otthagyja, majd nem beszélnek napokig, vagy ha mégis akkor is csak ordibálnak. Remélem lesz valami változás, vagy így vagy úgy, de legyen valami, mert már nekem is sok amit ezek ketten művelnek.
Volt sok dolog ezen a hétvégén, ha nem is testileg volt mozgalmas, de lelkileg biztos.
Utolsó kommentek