Szörfözök, siklok és keresgélek. Internetezek. Videót nézek. Különleges videó, ahol a világ minden tájáról zenélnek az emberek, hogy egy közös számot alkothassanak. Ebben a pár percben nem számít a vallás, a bőrszín és az sem hogy kinek vagy inkább minek születtél. Csak a zene és annak minden elsöprő ereje számít. Miért nem lehet ezt a pár percet átültetni a világunkra? Miért kell mindennek ennyire nehéznek és számomra felfoghatatlanak lennie?
Talán van valami abban a mondatban, ami minden szépségkirálynő száját elhagyja; világbéke. Tudom, hogy soha nem lesz ilyen, és egyébként is őrült elképzelés, de világ tolerancia lehetne. De tolerálni nagyon nehéz, a legtöbben nem is képesek rá, közöttük én sem, legalábbis valamit nem tudok tolerálni.
Kár, hogy nem olyan egyszerű elfogadni az embereket, mint a videóban. Túl sok a komplikáció, és nincs olyan ember vagy isten, aki meg tudná oldani. Inkább elfordítom a fejem, mert nem tudom elfogadni az emberi gyarlóságot és utálatot. Úgy teszek, mintha minden rendben lenne, pedig tisztában vagyok vele, hogy csak az én kis világomban egyenlő minden ember, még akkor is, ha nem szeretek minden embert.
Folyton eszembe jut egy nagy igazság; amióta egy isten léteik, gyilkolnak a nevében.
Utolsó kommentek