Vannak olyan dolgok az életben amik megvilágítanak, utat mutatnak az ismeretlen felé, esetleg rávilágítanak egy olyan dologra, amit eddig is tudtál, de nem mertél megkérdezni. Persze csak azért nem kérdezted meg, mert a humort nem lehet megkérdezni. Még.
Ez a vers tudatosította bennem, hogy a magyar írók és költők, vagy vegyes felvágottak, kifinomult és alpári humorral rendelkeznek; egyszerre.
Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
A Szerző nem más, mint Karinthy barátja Kosztolányi Dezső. Amikor először olvastam ezeket a sorokat nem tudtam, hogy mit keressek benne. Majd elolvastam még egyszer. Ahogy a szerző írta, minden irányba; akkor vettem észre a mondatot, ami azóta is szállóige köztünk.
Utolsó kommentek