A Pokol konyhája és a Rock Rádió
Jó hétvégém volt. Kifejezetten jó volt. Írtam ugye, hogy megyünk anyabanyához. Nagy nehezen oda is értünk, mert kiderült, hogy nem is annyira könnyű vinni egy fésülködőasztalt. Megoldottuk, jobban mondva, Kocka megoldotta, mert nekem nyomorék csuklóim vannak, és ha sokáig erőltetem őket, akkor meghúzódnak, és egy napig nem bírom őket használni. Izának vittük, mert nem sokára lesz neki az utolsó ’gyerek’ születésnapja.
Oda értünk Anyabanyához, ittunk kávét, beszélgettünk, majd Izával kutyákat néztünk, és megbeszéltük, hogy nem lesz röfögős kutyánk. Utána leültünk kanasztázni. Én mondjuk nem játszottam, de nagyon jót szórakoztam Izával, és a két nyolcasával(= Voltunk három boltba pudingos milkáért és kutyát sétáltatni. Majd leültünk lottósorsolást nézni, mert Anyabanya péntek tizenharmadikán, balkézzel szarba nyúlt, már fejben költöttük is a pénzt, de sajnos nem nyertünk semmit, de legalább Iza megtudta, hogy a lottó számokat nem olyan sorrendbe kell beikszelni, mint ahogy húzzák azokat. Régen röhögtem ilyen sokat egyszerre, mint szombaton, az biztos.
Tegnap elhatároztuk Kockával, hogy elmegyünk sétálni, mert szépen sütött a nap. Persze nem mentünk el, mert találtam pár játékot, és beültünk kockulni. Én a Pokol Konyhájával játszottam, de utána elegem lett, mert Gordon folyton leüvöltötte a fejem, ha elbasztam valamit. Velem meg ne ordibáljon így senki, mert összezuhan a kis lelkivilágom. Kocka pedig egy ilyen favágós, építkezős tycoon forma játékot játszott, és játszik ebben a pillanatban is. Hasonló, mint az Age of, de itt nem háborúzni kell, hanem ilyen köveket gyűjteni, meg újraépíteni dolgokat.
Amire eszünkbe jutott a séta, addigra már besötétedett. Ettől függetlenül, elindultunk és végül a Lidliben kötöttünk ki, ahol vettünk csokis sütit meg felvágottat. A csokis süti nagyon finom, ha mentek oda, akkor vegyetek McEnnedy Chocolate Chunk Cookies mert tényleg nagyon jó, igaz régen a Corában kapható Sunny Cookies a világ legjobb sütije. Kár, hogy már nem lehet kapni már sehol sem.
Amikor hazaértünk, Újságíró tanácsára megnéztük a Rock hajó című filmet. Nem tudok róla mást mondani, csak hogy mindenki nézze meg. Nagyon jó film. Sokat lehet rajta nevetni, és a mondanivalója is érdekes. A 60-as években virágzó kalózrádiók aranykoráról szól, amikor a pop és rock zene illegális volt. Az illetékesek mindent megtettek, hogy ne lehessen hallgatni ezeket a rádiókat. Végül sikerült nekik, törvényt hoztak, és illegális lett a tengeren hajóról rádiózni. Szerintem még ma is látszik ennek a kormány felfogásnak a hatása, hiszen a jobb oldalamon szóló rádióban nem csak pop és rock zene hallható, hanem disco is. Akik akkor lázadtak a The Who ellen, nem tudom, mit csinálnának, ha hallanák a mai zenéket. Idegroham, agyvérzés, esetleg trombózis. Egyébként meg nem érdekelne, mert ha nincsen zenei ízlésük, és még azt is leszarják, hogy többen hallgatták ezeket a rádiókat, mint ahányan nem, akkor megérdemlik. Önző dolog, így fellépni valami ellen, ami jó és sokan szeretik. Szerencsére ma már mindenki azt hallgat, amit akar, vagy amit tud. Bár még mindig vannak olyan furcsa személyek, akik nem szeretnek zenét hallgatni.
A volt magyartanárom mondta azt, hogy ő nem érti, hogy miért hallgat minden fiatal zenét miközben jön a suliba, vagy megy valahova, mert így ezt a kevés időt amit a gondolkodásra tudnának fordítani is elveszítik. Erre én, mint okos diák elmagyaráztam neki, hogy én például nagyon kedvező gondolatokat tudok összeszedni zenehallgatás közben. A legtöbb világmegváltó ötletem is így született. Nem is merem elgondolni, hogy milyen törvényeket talált volna még ki Newton, ha lett volna egy mp3 lejátszója.
Nem vagyok amúgy valami nagy rádiós, reggel hallgatok Bumerágot, és főzés közben pedig ami éppen megy. Régebben, amikor még nem ismertem az internet fogalmát sem, sok rádiót hallgattam, és kazettákra vettem fel a kedvenc dalaimat. Ezek a kazik a mai napig megvannak, és nem olyan régen bele is hallgattam párba; hát mit nem mondjak, a zenei ízlésvilágom nem volt épp kifinomult. Igaz a mai napig is borzalmas zenéket hallgatok. Nem is a zenékkel van a baj, hanem azzal, ahogyan azokat keverem. A kedvenc persze a rock zene, de hallgatok metál, pop, világ és elektronikus zenét is. Nem is nagyon szereti senki a lejátszási listámat, csak én. Persze a jó zene relatív, de úgyis mindenki jobban tudja. Szerintem a Beatles a legjobb, valaki meg azt se tudja, hogy milyen zenét játszottak. Igaz, ilyen emberekkel nem barátkozom; és nem azért mert nem szeretik a Beatlest, hanem mert az olyanok, akik nem ismerik a zenei alapokat, valószínűleg más, számomra alap dolgokkal sincsenek tisztába. Én pedig szeretek történelemről és filmekről beszélgetni. Biztos vannak akik nem ismerik a Beatles munkásságát, de ismerik a történelmet, és a klasszikus filmeket, de ilyen ember nincs az ismeretségi körömben. Ha meg van, akkor nagyon jól titkolja. Fura téma ez a zenei ízlés dolog, mert képes megosztani az embereket. Sokan így is ismerkednek, olyan emberekkel veszi magukat körül, akiknek hasonló zenék tetszenek, mint nekik. Nálam is így van, pedig nem direkt csináltam. Nem tudom pontosan, hogy mi lehet ennek az oka. Csak egy tanács; ha jóba szeretnél velem lenni ne szóld le a Beatles-t a Doors-t, a Nirvanat és a Metallica-t, mert nem leszünk jóba.
Utolsó kommentek