Először is utazzunk egy kicsit az időben.
2000. Május 2.
Ilyen vagyok
Én alacsony termetű, de széles gyerek vagyok. Nem hosszú, de nem is rövid a hajam. A hajam barna. A szemem és a szemöldököm is barna. A belső tulajdonságaim valamivel jobbak. Nagyon vicces de néha komoly vagyok. Sokat szoktam táncolni és zenét hallgatni. Az egyik kedvenc időtöltésem a rajzolás és a fényképezés. Én mára csak ennyit mondok: SZIASZTO!
Igen sziaszto, a ’k’ kimaradt. Ezt a szép fogalmazást negyedikes koromban alkottam.
2000 Szeptember
Bemutatkozás
Én 4-5 tanuló vagyok. Általában jól tanulok. Barátnőim általában kedvesek. Az osztályból nincs sok igazi barátnőm.
A házunk szép nagy. A színe fehér. Mi ikerházban lakunk, az iskola előtt. Az én szobám eléggé nagy. De a legnagyobb szoba nagymamámé. Nekünk kétszintes házunk van. Alul van a konyha, nappali, wc, lenti fürdőszoba és a raktár. Felül három szoba van az enyém, a nagymamámé és a dédnagymamámé. (Anyukám meghalt 5 éves koromban és apukám meg máshol lakik.) Még fönt van egy fürdőszoba. Azonkívül még van egy kutyánk, akit úgy hívnak, hogy Pamacs. Na meg van három halunk is. A kertünk kicsi, de azért jól elférünk benne. Az ajtó előtt van egy terasz amin kint ettünk nyáron. Visszatérve a szobákhoz, az én szobám tele van szőrmókkal na meg könyvekkel. A szobám sarkában van egy asztal, akkora mint egy ház. Este a tücskök még zenélnek, arra alszom el. Reggel a madarak énekére vagy a Pamacs kaparására amit az ajtón művel.
Itt már felsős voltam. Az hogy fogalmazni nem tudtam, és néha nincsen vége a mondatoknak nem lényeg. Biztos próbáltam jól írni, és őszinte lenni, hogy mennyire sikerült, hát az egyik nyilvánvalóan nem, a másikra meg nem emlékszem. Az akkori házunk tényleg úgy nézett ki, ahogyan leírtam. Ma ha ilyet kéne írnom irodalom órán, körülbelül így nézne ki.
2009 vége
Magamról
Kérdezzék meg az ismerőseimet, ők biztos jobban tudják. Amúgy még mindig kicsi vagyok. Szeretek rajzolni és fényképezni. Táncolni már nem szoktam, fárasztó. A házunk nagyobb lett, de nem szeretem annyira, mint a régit. Kutyánk nincs. Reggel a vekkerre kelek, és éjszaka gépzúgás mellett alszom el. Még mindig sok a könyvem és a plüssöm. A hajam már hosszú és csak félig barna. Vicces is vagyok, meg komoly is, de jobban szeretek kettő lenni az egyszerre. Komolyan veszem a vicceket, és elviccelem a komoly dolgokat. Ilyen vagyok én; szeleburdi, kissé fárasztó, de mindenképp olyan ember akinek mindig 100%osan tele van a szíve. Ugyanis szeretek szeretni. Lehet, hogy téged is szeretlek.
Utolsó kommentek