Itt volt a nagy lehetőség. Mama kórházban, mi pedig itthon. Nem volt gond abból, hogy mikor is jövünk haza Anyabanyától. Találtunk egy nagyon érdekes társasjátékot, amit elindultunk megkeresni. Voltunk mindenfelé, bejártuk az egész 3.kerületet, de sehol nem találtuk. Nem baj, de legalább egy jót sétáltunk. Otthon még ettünk, majd Bogi elment barátozni, mi meg beszélgettünk nagyon sok mindenről. Kitaláltuk Kockával, hogy mi az a munka amit mindketten megtudunk csinálni, és élvezzük is. Csinálunk egy kiadót egy nyomdával együtt. Antikváriummal együtt természetesen. Kiadjuk a szegény szerencsétlen 16 évesek könyveit, akiknek nincsen sok pénzük, de annál több tehetségük. Mindig is szerettem volna ezt csinálni, de így még nem jutott eszembe. Szeptemberben elmegyek egy könyvkötő tanfolyamra, és már lesz valami papírunk is erről. Sok a tervünk ezzel kapcsolatban és remélem, hogy minden össze fog jönni. Jó lenne. Lenne ott sok könyv, és én egésznap olvashatnám a kiadandó könyveket. Ezt is jól megbeszéltük Anyóssal; eleinte látszott rajta, hogy nem tetszik neki, de amikor már jobban átbeszéltük rájött, hogy ez egy jó ötlet. Persze nem leszünk belőle nagyon gazdagok, de olyat csinálhatunk, amit szeretünk és meg is lehet belőle élni. Egyébként szombaton még játszottunk gazdálkodj okosan-t ami kicsit sokáig tartott. Utána beszélgettünk, és nagyon későn jöttünk haza, már elmúlt éjfél is. Ezt a posztot is ott kezdtem el írni, hogy meglegyen a napi adagom, mert most ez egy ilyen teszt számomra, hogy tudok-e elég kitartó lenni. Eddig jól megy. Bár most csalok, mert ezt vasárnap írom. Ha tudtok titkot tartani akkor senki nem veszi észre az előző mondatot, és senki nem tudja meg, hogy ezt nem szombaton fejeztem be. Nagy titkok tudói vagytok ti.
Utolsó kommentek