Ma voltam benn mamánál a kórházban. Most jobban van, mert kapott fájdalomcsillapítót. Van mellette egy nő, szerintem leukémiás, de ebben nem vagyok biztos. Nála volt látogatóban egy nő, akinek van egy 20 éves lánya, akinek 16 éves korában autóbalesete volt, és két évig kómában feküdt. Most már szerencsére tud beszélni és járni, de még mindig nem az igazi. Nagyon félelmetes, hogy ha belegondolok, hogy én is lehettem volna, sőt igazából bárki lehet. Az ilyen történeteket mindig másoktól hallja az ember, másokkal esnek meg. Egészen addig, amíg veled is meg történik; amire igenis megvan az esély. Sok a baleset és még több a véletlen, mert én hiszek a véletlenben. Annyi embernek rossz az élete, mégis annyi ember boldog, miközben boldogtalan. Ez a nagy tudomány; boldogtalanul boldognak lenni.
Utolsó kommentek