Holnap temetés. Imádom a temetéseket, de komolyan. Mindenki szomorú, és nem lehet az embernek jókedve. Pedig szerintem a halott is jobban örülne, hogy azok az emberek, akiket szeretett boldogok és vidámak. De ezt egy temetésen nem lehet, mert csúnyán néznek rád, és néhány rokont örökre megsértesz. Szerintem nevetni kéne egy temetésen, boldognak lenni, és úgy emlékezni meg a halottról. De a temetés nem a halottról szól, hanem az itt maradt emberekről. Mindenki sajnálja magát, hogy neki rossz, hogy ez az ember meghalt. Pedig arra kéne gondolni, hogy a már halott emberrel mennyi vidám pillanatot éltünk meg. Csak pozitívan. Holnap majd megírom mennyire jól éreztem magam.
Nincs kedvem
2010.04.08. 22:52
Címkék: temetés
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://maszkabal.blog.hu/api/trackback/id/tr271905965
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anyabanya44 2010.04.09. 19:28:41
Engem majd nevetve temessetek. Ha nem úgy lesz, kísérteni fogok, és akkor hívhatjátok Melindát, hogy segítsen át a fénybe. De tényleg. Én nem akarom, hogy zokogjatok, ne sajnáljátok már magatokat, hisz én halok nem ti. Tessék örülni, hogy nekem már nem fáj semmi, hogy megyek a Nirvánába bele. Zene legyen, az én kedvenceim. Bee-Gees kizárva, azért is kísértek. Tessék rájönni, mit szeretnék hallani. Vetítsetek rólam fényképeket, mert hiú vagyok, voltam, leszek, és mesélgessétek egymásnak a hülyébbnél hülyébb sztorikat. Úgy legyen!!!
Utolsó kommentek