Idillikus környezet; ketten a fürdőszobában. Beszélgetés készülődik és minden rendben van. A lány nézelődik, és észrevesz egy hatalmas fekete bogarat. Az agya azonnal kapcsol; ez egy kibaszott dongó. Elkiáltja magát, hogy futás, kifelé, most azonnal. A fiú kirohan, majdnem fellöki a lányt, de az ajtó hamar csukódik és a dög benn marad a szobába. Miért jött ide? Van kinn neki elég helye; méretarányosan nézve, neki több helye van a természetben, mint az embernek a házában. A fiú irtózik a repülő, zümmögő bogaraktól, a lány nem mer megölni állatot, és amúgy is fél, hogy ha elkezd csapkodni, az a hatalmas fekete valami megcsípi.
Óvatosan bemegy a fürdőbe, kinyitja az ablakot, gondolván csak ki megy innen a nem kívánatos vendég. Pár óra múlva megint bemerészkedik. A halálos ellenséget sehol nem látja, az ablakot becsukja. Aludni térnek.
Reggel még élénken él bennük a dongó képe. Félve lépnek át az ajtón. Az állat a földön van; nem tudják, hogy alszik vagy már meghalt. Még mozog. Megpróbálják megölni, de a bogár nem adja könnyen az életét. A lány felrakja egy papírra, és kiviszi a természetbe, ahova való. Bűntudata van. Nem szeret állatokat ölni, de a félelem, amit egy akkora teremtmény, mint a szeme, képes előhozni belőle, nem átugorható. A félelem elmúlt, de az agya még pörög; miért is félek tőle ennyire?
Utolsó kommentek