Masqurade

Mostanában azzal töltöm az időmet, hogy idegen emberek blogját olvasom. Nem sok olyat találok ami szimpatikus, mert válogatós vagyok. Pár napja megtaláltam egy lányét, aki folyton mindenkivel dug amikor részeg, de jól ír, és érdekes gondolatai vannak, ment is a kedvencek közé. Tegnap találtam egy másikat is, amiről azt hittem, hogy egy nő írja, de kiderült hogy férfiről van szó. Érdekes élete van; folyamatosan dolgozik és ingázik Hollandia és Magyarország között, miközben HÍV fertőzött. Jókat ír és szeretem olvasni. Mindig mondja, hogy itthon mennyire keveset tudnak az emberek erről a betegségről, és ha bele gondolok, én sem tudok sok mindent. Tisztába vagyok vele, hogy perpillanat ez egy gyógyíthatatlan betegség, amibe sokan belehalnak. Az immunrendszer legyengül, nem ismeri fel a vírusokat és elkezdi a testet támadni. Nagyjából tudom, hogyan terjed, de a kezeléséről és a fajtáiról semmit nem tudok. Most nem sokára utána is fogok nézni ennek a dolognak, hogy ne kerüljek kényelmetlen helyzetbe, ha az egyik ismerősömről kiderül, hogy ilyen betegsége van. Most nem hiszem, hogy jól reagálnék, biztosan megijednék, de nem szándékosan. Van a tudatalattimban egy pont, amikor elkezdek félni és ez számomra visszataszító. Lehet, hogy nem mernék a közelébe menni, pedig tudom, hogy nem úgy terjed a vírus, mint pl. a lepra. Ez valami védekező mechanizmus a betegségek ellen, vagy inkább a halál ellen. Szeretnénk túlélni az életet. Mindenesetre, nem szeretném, ha bármelyik ismerősöm is AIDS-es lenne, nem csak azért, mert nem akarok nekik rosszat, hanem mert félnék, hogy ha találkozom vele és tudom, hogy beteg, hatalmasat csalódnék magamban. Majd dolgozom rajta, hogy kiiktassam magamból ezt a fajta védekezés, mert még ott tartok, hogy nem eszek mama után, mert beteg. Pedig az ő betegsége végképp nem így terjed. Gusztustalannak érzem magam ettől. Remélem, majd tudok tenni ellene.