Emlékszem az első csókomra, és az első szerelmemre és most emlékszem az első pillanatra, amikor tudatosult bennem, hogy a nászutamat tervezem. Szalad az idő. Kicsit ijesztő.

Nászút.

Menjünk Korfura, és lépkedjünk Durell nyomdokában. Gyűjtsünk állatokat, fürödjünk a tengerben, és együnk a korfui mekiben. Majd bérelünk kocsit, jó lesz. Kár, hogy ennyibe kerül.

Menjünk Skóciába. Nem romantikus, de azok a hegyek minden pénzt megérnek. Nézzünk meg Nessie-t, és fotózzuk le jól. De ha már ott vagyunk, ugyan nézzünk már be az angolok fővárosába is. Csillogó szemek; onnan indul az Orient Express, menjünk azzal haza. 36 óra, és kapsz mindent. Ez még több pénzt emészt fel, és ide felé meg sem áll Budapesten. Ez is kilőve.

Párizs. Van Disneyland és ott az a gyönyörű temető, tudod, ahol Jim is van, meg sok más híresség. Vagy Nagy Imre emlékmű is. Megkeressük a Notre Dame-i toronyőrt, kérünk tőle autogramot. Nem beszélünk franciául, és nem tudjuk, hova menjünk. Voltam már igen, de akkor másokkal mentünk luxus szálloda, ahova soha nem mennék vissza. Ezért a két dologért nem éri meg ide menni, majd egyszer máskor.

Málta az szép hely. Kicsi, kisebb, mint Budapest, és kevesebb mint 400 000 lakosa van. Van mellette egy sziget Gozo, ott amikor elmennek otthonról az emberek, benne hagyják a zárba a kulcsot, hogy ha jönne valaki hozzájuk betudjon menni. Nem ott nem tőrnek be, mindenki ismer mindenkit.

Lillafüred. A palotaszálló csodálatos, és van olyan étterem, ahol lehet kézzel enni. Szép a tó, és van kisvasút. Nem lesz baj a nyelvvel. Ez a palotaszálló? Én azt hittem, ez valahol Skóciában van. Jó menjünk ide. Menjünk.

Hát oda megyünk. Lillafüred már vár minket, csak bírjon még ki egy évet.