Masqurade

 Itt a március, már negyedik napja. Ma esni fog a hó, ahogyan szokott. Még megpróbál visszajönni a tél, de nincsen esélye, mert már elégették szalmabábu formájában. Én nem öltem meg a telet, még bennem él, de már láttam, hogy itt-ott rügyeznek a fák. A természet győz a természet fölött. Mennyire szép dolog. Tegnap megbüntettek, irreálisan magas árat szabtak ki ránk, de nem hagyjuk magunkat, és telefonálunk. Mert mi tudjuk, hogy nekünk van igazunk.

Nem sokára megyek az én apukámhoz beszélgetni. Majd jön ide kedves barátnőm, aki eddig felém se nézett. Mondta a telefonban, hogy majd meglátom mennyire lefogyott. Biztos, hogy csak azért jön, hogy majd én jól elmondom neki, hogy mennyire jól néz ki. Hát nem fogom, mert neki hiába mondom. Soha nem lesz magával megelégedve. Azért mutat akkora önbizalmat és egoizmust, mert utálja magát. Nem tudom kinek akar folyton megfelelni, talán a barátjának, aki kövérnek tartja, pedig nem az.

Elolvastam életem első Rejtő regényét. Tetszett. Már egyszer belefogtam egy könyvébe, de nem értettem a humorát, és inkább leraktam, hogy majd akkor olvasom el, ha megérett hozzá a vicc központom. Na most megérett. Nem röhögtem fel hangosan, néha még el se mosolyodtam, de belül nevettem. Szeretek belül nevetni, olyan titkos és meghitt. Mintha kapcsolatom lenne a könyvvel, mint mikor két szerelmes összenéz és rá mosolyognak egymásra, és csak ők ketten tudják a titkot. Kapcsolatom van egy könyvvel, azaz sok könyvvel, mert amikor lerakom őket, még nem szakítok velük, legalábbis nem minddel. Vannak jó könyvek, amiket szeretek, de nem vagyunk meghitt kapcsolatban, és vannak rossz könyvek, amikkel viszont titkos viszonyt folytatok. Titokban olvasom őket, mintha bűn lenne; nem kell, hogy a kedvenc könyveim, amik mesterművek (vagy közelednek a mestermű megnevezés felé) kiábránduljanak belőlem a rossz ízlésem miatt.

Most is olvasok egy könyvet, még nem tudom, hogy szeretni fogom-e vagy sem. De a történet nagyon tetszik, a fogalmazás pedig nem annyira az én stílusom, de lehet, hogy amikor elolvasom az utolsó mondatot is, magamévá teszem.

Tegnap este, nagyon jót beszélgettünk Kockával a vallásokról. Megbeszéltük, hogy miben más az ha valaki egy istenben hisz, mintha több istene lenne. Megnéztük minden oldalról, hogy melyik a kedvezőbb az embernek, melyiket könnyebb elfogadni. Én voltam a több isten hit ügyvédje, Kocka pedig az egy isten hitet védte. Jó volt. Röhögtünk a jehovák próbálkozásain, és megállapítottuk, hogy egyikünk se szeret vitatkozni a mélyen vallásos emberekkel, mert tiszteljük őket, hogy nekik ekkora hitük van valami iránt, amiről nincsen tárgyi bizonyítékuk. Én csak akkor állok le vitatkozni, ha rám akarják tukmálni a vallásukat; jó velük vitatkozni, mert azt hiszik, hogy meg fognak győzni, pedig nem tudnak.

Nem kell azt hinni, hogy bajom van a vallásokkal, sőt engem nagyon is érdekelnek, csak ne akarják rám erőszakolni a hitüket.