Mennyi ötletet halmoz fel az ember élete során. Mennyi remek, és mennyi pocsék gondolat fut végig az agyán. Mi mindent tehetne meg, és mi mindent nem tesz meg. Máskor félre lép és elesik. Zuhan a messzeségbe, ahol talán a semmi sincs. Nem érez, nem vesz levegőt, nem pislog, csak van. Majd felébred, felkel az ágyból és újra megtanul járni. Ember lesz megint, s elfelejti az eséseket.

 

Mi arra a garancia, hogy én véghez tudom vinni, amit elterveztem? Tulajdonképpen semmi, csakis én magam. Ha elég kitartó vagyok, és a szerencse is mellém áll, nincs az az Isten vagy Istenek, akik megállíthatnának. Mert az ember; harcoló típus, mindig küzd, hogy jobb legyen. Túlélnünk, az emberiség túlél mindent, még saját magát is. Nem jön olyan világvége, ami el tudná pusztítani az érzéseinket. Én hiszek még magunkban; nem adom fel mint annyian. Nem hinném, hogy naiv vagyok, csak látom, hogy az ember mindig csalódik a saját társadalmában, s az előtte élőket idézi, ők a példák, mert ők még emberek voltak. Nem igaz. Az ember vagy mindig is ember volt, vagy soha nem is létezett olyan lény, hogy ember.

 

Mitől leszek ember?

Mitől hisznek embernek?

Mitől érzem magam embernek?

Miért gonosz az ember?

Miért hal meg az ember?

Miért érez az ember?

Miért jó az ember?

Miért él az ember?

Miért fél az ember?

Miért különleges az ember?

Mitől lesz az ember, emberebb?

Miért változik az ember?

Miért gondolkozik az ember?

Miért lát színesen az ember?

Miért alszik az ember?

Miért nem eszik az ember, embert?

Miért szeret az ember?

Mitől utálják egymásat az emberek?

Miért boldog az ember?

Miért nem hal ki az ember?

Mitől szép az ember?

Mitől hisz az ember?

Miért tisztel az ember?

Miért játszik az ember?

Mitől él az ember?

Miért lélegzik az ember?

Miért magányos az ember?  

Miért tervez az ember?

Miért nem marad meg magának az ember?

Miért megy el mindenhova az ember?

Miért nem csodálja magát az ember?

Mitől lesz tehetséges az ember?

 

A gyilkos is ember?

 

A pedofil is ember?

 

A beteg is ember?

 

A politikus is ember?

 

 

Nem leszek ember, mert embernek születtem, azt mondták rám a kórház hideg falai között, hogy ember vagyok. Nem élek még igazán, de már lélegzem, és egyszer meg fogok halni. Még ártatlan vagyok, és csupán az eredendő bűnt hordozom magamon. Még nem tudok mosolyogni, de idővel megtanulok. Mosolyogni fogok ha boldog leszek, és néha akkor is, amikor nem. Mert az ember játszik, hogy könnyebb legyen. Egy olyan faj tagja lettem, ami a lehető legbonyolultabban éli az életét. Mindenben értelmet keres, és megőrül, ha nem találja azt. Pár ezer év alatt komplikálttá tettük az életet. Nem megrovás ez, hanem dicséret. Haladjunk tovább, és keressünk még csomókat az emberiség fonalán, amiket megoldhatunk vagy átléphetünk, de semmibe nem vehetünk.

Az emberi élet menete lassan eléri az emberi képességek csúcspontját. Elérjük azt a szintet, amire képesek vagyunk. Mert ez még nem lehet a maximum, ennél lennie kell többnek. Úgy lesz egyszer az ember tökéletes, hogy magában hordozza az örökös program hibáit (mint a windows) amik által olyan embernek érezhetjük magunkat, mint mindenki más. Mert hiába szeretne mindenki különleges lenni, amikor minden ember különleges. Kitűnni lehet a sorból, de nem feltétlenül szükséges; hiszen a program hibáink mindig visszatérnek és hibázunk. Mint minden ember. Tehát minden ember, ember. Az egy másik kérdés, hogy én nem tartok minden embert embernek.