Épp most gyújtottam rá. Kezemben még érezhető az öngyújtóm, amin régi kedves szerelmem; Mátyás király képe virít. Gondolkozom, hogyan tudnám összeszedni a gondolataimat, hogy ne legyenek kuszák. Talán ott kezdem, hogy keresgéltem lenn a pincében valami finom fehér bort, és megtaláltam az alsós olvasás könyveimet. Kincsként forgatva őket felhoztam, és mutogattam, mintha a koronázási ékszerek eddig elveszettnek hitt darabját találtam volna meg az alsó polcon. Élvezettel kezdtem el őket olvasni, és végre rájöttem, hogy honnan került a fejembe egy csomó olyan információ, amit eddig csak úgy tudtam. Minden benne volt abba a két könyvben. Rögtön el is olvastam Emese álmát. Ismertem a történetet, de nem tudtam mikor találkoztam vele először; most már tudom, hogy harmadik osztályban. A nő akit megtermékenyített egy Turul, más változat szerint csak meg jövendölte neki, hogy fia utódjai mind vezérek lesznek. Érdekes egy történet az biztos. (Panni, a magyar történelem alapjait ma is olvassák a lurkók?)
Kocka beteg volt a hétvégén. Borzalmas volt. Férfiak. Betegek, és máris haldokolnak. Csak egy éjszakán át tartott a dolog, de azt hittem soha nem lesz vége. Remélem nem lesz fiam, mert el fogja tanulni az apjától, és ha véletlenül egyszerre lesz beteg a kettő, én kirohanok a világból.
Lassan lekell vágni a körmömet, mert már túl sokat gépelek mellé. Ez ugyan itt (remélem) nem látszik, de van, hogy megnyomok egy billentyűt, és a fölötte lévő is megnyomódik. Hát igen, a hosszú köröm átka, de ha egyszer szeretem őket..
Ma megint voltunk át Anyós jelöltnél, és megint nem vittem át a játékot, és a kvízem még egyáltalán nincsen kész, pedig már nagyon aktuális lenne. Igyekszem rávenni magam a sok olvasás közepette, igaz most még kreszt is kell tanulnom, és hétvégén még eü tanfolyamom is lesz. Imádom, komolyan.
Sajnos így is elég kusza lettem, de megígérem, hogy legközelebb jobban fogok igyekezni, és megjegyzem, hogy mindenki egyenlő, de a malacok egyenlőbbek
Utolsó kommentek