Masqurade

Bájcsevej, drága szendvics, áfa, adó, adócsalás, APEH. Így telt a délelőttöm, és a kora délutánom. Céges karácsony. Mindenki szereti, csak senki nem meri elmondani, hogy gyűlöli. Kellemetlen. Legalábbis nekem az. Ott van hat felnőtt ember, akik nem tudnak érdekes témákról beszélgetni egymással. Karácsonyozunk, de ők még mindig munkában érzik magukat. Nem tudnak, vagy nem is akarnak kicsit lazítani. Ott ültünk az asztalnál kb. két órát, és összesen kétszer nem a munkáról volt szó. Egyszer volt szó babákról, mert egyikük felesége terhes, utána pedig, ugyanez az illető megkérdezte, hogy megrendeltem-e a jegyeket. Persze. Annyira szürreális élmény volt. Ott ültem olyan emberekkel, akiket kis korom óta, de legalább 6-7 éve ismerek, de semmit nem tudok róluk. Tudom, hogy vannak. Ők még nevetgéltek is, de én ilyen burokban voltam, mintha nem is odavaló lennék. Mondjuk az tény, hogy én nem dolgozom ott, és csak azért voltam benn, mert mama nem tudott bemenni, és valakinek el kellett hozni az ajándékokat. Régebben ezek a kis bulik jobbak voltak. Nem voltak megjátszott meghatódások, nem voltak unalmas beszédek. Persze lehet, hogy csak azért emlékszem rá máshogy, mert még kicsi voltam. A gyerekek meg aranyosak. Igaz, ott én még gyerek vagyok, de aranyosnak már nem tartanak. Vagy szapulnak, hogy nem tudok mosni, főzni és éheztetem mamát, vagy azért aggódnak, mert depressziós leszek.

Tudom, hogy szükség van bájcsevejre, de ez a két óra, annyira mesterkélt volt, hogy nem is értem miért lett megcsinálva. Elég lett volna, ha mindenki gyorsan ad az emberkéknek ajándékot és kész. Borzalmas. Az ilyen kis ’családias’ cégeknél olyan érdekes szokásokat tudnak alkotni. Minden évben kötelező karácsony, persze benn az irodába. Ráadásul amint belépsz az ajtón érzed a levegőben a feszültséget. Az arcokon alig van valós mosoly, és magamban látom, hogy ha nem lennének még az eszüknél, akkor már rég valamelyik sarokban ülnének, és vernék a fejüket a falba. De nem tehetik meg, mert kell a munka. Kell a pénz. Ez van mos veszélybe, ezért ennyire feszült mindenki. A gond csak az, hogy próbálják leplezni, de ezzel csak az érik el, hogy nem csak ők lesznek rázkódó idegbetegek, hanem mindenki ki belép az ajtón. Lehet, hogy Dante időutazott, és belépett ezen az ajtón, és azonnal fel is hagyott minden reménnyel.