Tegnap reggel bementem a pirinyóba. Kedves kisbolt a HÉV-megállóval szemben, ahol mindig változik a berendezés. Odamentem a pulthoz és jó szokásomhoz híven kértem egy kék vicerojt. A bolt másikfelében volt egy férfi, olyan ötven-hatvan éves lehetett. Rám nézett és elkezdett felháborodva beszélgetni az ismerősével, hogy ezek a 6.-7. osztályosok kora hajnalban bejönnek cigit venni. Nincsenek 13 évesek és már cigiznek. A pultos mosolygott, mert ő tudta, hogy már régen elmúltam tizenhárom. Mielőtt még kifizettem a cigit, feltűnően oda adtam a személyimet a pultosnak, közben pedig elmondtam neki, hogy azért mert valaki alacsony még nem általános iskolás és lehetséges, hogy 148cm magasan valaki húsz éves. A férfi csúnyán nézett, mert azt hitte azaz azt szerette volna ha tényleg tizenhárom vagyok. Nem jött össze. Tudnám, hogy az emberek miért csak a nem létező magasságomat nézik, ahelyett hogy megnéznék az arcomat, amin látszik, hogy legalább tizenöt vagyok.
Meggyőződésem, hogy amikor terhes leszek vagy már két gyerekem lesz is kiskorúnak fognak nézni. Majd az öreg nénik ott fognak pampogni, hogy tizenhat éves és már terhes. Én meg majd mosolygok, és magamban elmondok egy imát a lelki szegényekért, meg a gyorsan előítéleteket gyártó emberekért. Ámen.
Utolsó kommentek