Ismered azt az érzést, hogy kihalnak körülötted az emberek? Idős embereknél ez egy természetes folyamat, persze csak addig amíg, ők maguk is meghalnak. Én nem érzem magam még idősnek, de mégis hullnak az emberek. Nem kizárt, hogy azért mert sok idős rokonom, ismerősöm van.
Tegnap kora délelőtt meghalt a Levente. Nem sírtam, azt hiszem nem is fogok. Tudom, hogy halottról vagy jót vagy semmit, de egyébként én nem szerettem őt. Nagyon más világ volt mint én, ami nem is csoda, tekintettel a több mint hatvan év korkülönbségre. Én csak azért szerettem, jobban mondva elviseltem, mert mama szerelmes volt. Valószínűleg életében utoljára. Azért rossz érzés, hogy meghalt, mert tudom, hogy mamának és a kedves fogadott tesómnak nagyon fog hiányozni. Próbáltam visszaemlékezni a közös pillanatokra. Nem volt sok, és amit sikerült előhalásznom az agyamból sem a legjobb emlékek. Szegény ember kicsit pedó volt, persze nem a szó szoros értelmében, csak néha elfelejtette, hogy én és a barátnőim még fiatalok vagyunk, és ő már nem. Általában csak nézett. Igaz volt példa, hogy nem csak nézett. Már nem emlékszem teljesen tisztán, mert még csak 11 lehettem, de az biztos, hogy olyan helyre tévedt a keze, ahova nem való. Ugyan elmondtam mamának, de nem tudom, hogy mi történt utána. Nem is emlegettem fel ezt többet. Nem is érdekelt. Nem volt megrázó élmény, csak szimplán helytelennek találtam, ahogy most is.
Egyébként kedves ember volt, szerette mamát. Bár elég érdekes módon mutatta ki érzéseit, ebben hasonlított mamára. Mert mint kiderült tegnap; mamám egyetlen barátjának vagy férjének sem mondta, hogy szeretlek. Nem tudom, hogyan csinálta, de nem mondta.
Egyébként Mamika se szerette, és Barbi ( tök jó, hogy a Word szerint ez a név/szó nem helyes..) meg konkrétan menekült előle. Annyi jó volt, hogy amikor mamával veszekedtek, tudunk élő Mónika sót nézni, csak verekedés nem volt. Na ez egy szép emlék, ahogy lépcsőfordulóban ülünk, és próbáljuk elfojtani a belőlünk előtörő nevetéshullámokat. Általában sikertelenül.
Nagy fazon volt az ember, még ha nem is az én világom, de elismerem, hogy tudott élni, és élt is. Nyugodj békében Levente..
Utolsó kommentek