Masqurade

Állóképeket nézek. Piros falfirkákat és nehezen emészthető, észrevehetetlen alkotásokat. Összegyűjtött élet és étel morzsák, amiket csak a beavatott személy ért.

 

Az Ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság.. Pirossal írta fel valaki a falra, mutatván a populáris érdeklődését, és a beteg érdeklődését a sötét oldal felé. Majd felszállt egy piros vonatra, ami egy naptár lapján függ, de előbb elolvasott egy Karinthy Cini féle szösszenetet. Utazik, utazik a személy majd egy jól járt útra téved, ahol már volt valaha. Ilyenek voltunk. Ez egy Dohányzásra kijelölt hely, a tábla is mutatja, ami egy álomfogó felett éli mindennapjait. A függönyök nem függönyök, inkább sál és zászló keverékek. Mikor minek akarják használni.

Az ablakban filmek, figurák és képek látszanak. Nem nézi őket senki, mert csak annak az embernek fontosak aki odarakta őket. Látszik a falon egy póker. Felette egy elborult rendező, alatta pedig kedvenc magyar írom látható. A fal folytatódik, de csak könyveket látni mindenütt. Mekkora szégyen. De a könyveken túl látható egy emberi csontváz rajza, és egy felirat; A sagittis hungarorum libera nos domine. Nem illik a képhez, és az alatta lévő Csehov drámához sem.

Az ajtó után filmplakátok és zenészek, akiket szeretek. Itt megállok. Hallgatom, ahogy szól a zene. Nem pörög a bakelit, nem teker a magnó és a CD sem akad be. Csak a tiszta, néha már unalmasan tiszta gépem zenél.

Az Ördög elért a gyereksarokhoz. Egy kislány ül a kádba, egy kutya pedig nézi őt. Kedves dal idézet, a fiatalságról, és egy borzalmas farsangi emlék. Micimackó fordítás, és már a padlón vagyok.

Elfekszem, és rájövök, hogy az Ördög vagyok aki a vonaton utazik, akinek Karinthy a szíve csücske, én vagyok az a kislány képen, és én firkáltam fel a falra verseket, amiket különféle költők kis könyveiből néztem ki. Ha jobban megnézem még egy újság cikket is kiraktam a falra.

Szeretem a zavaros szobámat, a kopott falakat és a szánalmas könyvespolcomat. Benne vagyok én és a csodálatom és rajongásom minden alakja. Utoljára maradt az idézet, ami először került fel a falamra; Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel - hogy megóvja magát - szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad.