Az van, hogy nem akartam erről írni, mert tudom, hogy sokan nem így gondolják, és a csapból is ez folyik, de nekem most ez fontos. Most hallgatom a 100.8-on utoljára a Bumerángot. Tudom, hogy még lesz, ha más nem akkor neten. Perpillanat nem tudnak semmi biztosat. Régebben soha nem hallgattam Slágert, majd összejöttem Kockával, akiknél a nap 24 órájában a Sláger megy, így én is elkezdtem hallgatni. Azt gondolom, hogy jól tettem. A zene néha annyira rossz, hogy öröm rá baromkodni a konyhában. Ritka esetekben olyan dalok is mennek, amiket szeretek, olyankor pedig hangosan éneklek a rádióval, sőt néha táncolok is; ami azért nem a legjobb ötlet, mert egy busz biztos akkor megy el a ház előtt, amikor a leghülyébb tánc mutatványokat produkálom. A buszokról meg be lehet látni a konyhába, és az utasok előszeretettel ki is használják ezt a lehetőséget. Tehát, itt ülök a gép előtt, hallgatom a rádiót, és nem tudom, hogy mit érzek. Tudom, hogy hallani fogom még ezt a három hülyét, és tudom, hogy nincs az az isten, aki meggátolná, hogy ők ne csináljanak műsort, de mégis rosszul érzem magam. A gyomrom már nagyon kicsi, és úgy érzem, hogy ez nem jó. Engem nem érdekel, hogy ki mennyit keres, és hogy anno a Sláger hogyan nyerte meg a pályázatot, az sem érdekel, hogy a Bochkor egy fasz, mert szeretem őt, ahogyan a Borost és a Vogcit is. Jó őket reggel hallgatni és röhögni velük.
Nem szeretem, amikor az emberek cinikusan kezelik ezt a helyzetet. Tisztába vagyok vele, hogy az ország nagy részét nem érdekli ez az egész. Sokan még úgy is leszarják a Slágert, hogy általában azt hallgatnak. De engem érdekel, engem zavar, és nem lesz tőle jó kedvem. Halottam már, hogy a Bocsit nem is érdekli az egész, és csak azért sír, mert nem kap majd olyan fizetést, mint eddig. Igen ez is benne a van a pakliban, ebben biztos vagyok, de aki ott volt a Szimpátia Koncerten, vagy megnézte neten, az láthatta az arcát, amikor nem tudott megszólalni. Bochkor Gábor nem tudott megszólalni(?). Néztem az arcát, és tudatosult bennem, hogy neki ez a fizetésén túl, érzelmileg is fontos. Olyan volt, mint akivel épp most szakított a szerelme, de nem akar a párja előtt sírni, próbálja tartani magát, de annyira erőlködik, hogy ne könnyezzen, hogy nem tud megszólalni. Ő nem sírt, én viszont abban a pillanatban kezdtem el könnyezni. Már nagyon ért a dolog, mert amikor énekelték a Bumeráng dalokat és a sok tízezer ember egyszerre ordította, hogy SLÁGER RÁDIÓÓÓÓÓ, az nagyon durva volt.
Sokan azért vannak kiakadva, mert politikai befolyás alatt történt a frekvencia kiosztás, én ezt magasról leszarom. Mindenben benne van a politika, de nem érdekel. Valaki úgy gondolja, hogy milyen jó, hogy nem lesz többé Sláger, mert éppenséggel utálja. Van, aki örül, hogy megszűnik a Danubius és a Sláger, mert kell a frissülés a magyar zenei életnek, és persze vannak olyanok, akik elmondják, hogy a Bumeráng egy szar, ezért nem is hallgatják soha. De kérem szépen, honnan tudja, hogy szar ha nem is hallgatta soha? (Biztos mondták neki) Szerintem ez mind mellékes. A lényeg számomra az, hogy ebben a pillanatban a Sláger Rádió honlapján több mint egymillió-hétszázezer embert jelezte, hogy Velük van. (Mondanák pontos számot is, de a Sláger honlapja teljesen meghalt.) Ez csak azoknak a száma, akik küldtek egy sms-t vagy e-mailt. Biztos vagyok benne, hogy sokan nem tették ezt meg. A kitett üzenetekből jól látható, hogy mennyire fontos ez a rádió az emberek számára. Olvasható, hogy jó pár embernek a Bumeráng segít reggel felkelni, hogy őket hallgatják amikor mennek reggel dolgozni vagy iskolába. Emlékszem, amikor reggel mentem suliba, hallgattam az Isteneket, és sokszor alig tudtam megállni, hogy ne kezdjek el hangosan röhögni, ilyenkor mindig körbe néztem, és a legtöbbször láttam, hogy mások is mosolyognak, vagy próbálnak a lehető leghalkabban nevetni. Volt, hogy a villamoson azért tört ki a röhögés úgy tíz emberből, mert mindenki nézte, hogy ki hallgatja még a Bumerángot, és amikor találkoztak a tekintetek, és mindenkin látszott, hogy alig bírja ki, hogy ne röhögje el magát, na, akkor tört ki mindenkiből a röhögés. Utána már azon röhögtem, hogy a többiek is röhögnek. Azok pedig akik nem hallgatták a Bumerángot, nagyon érdekes fejet vágtam.
Tehát, nem a politika, a zenei frissülés, vagy a pénz a lényeg, hanem az, hogy több millió embertől vesznek el valamit, amit szeretnek. Gondoljunk már bele; Magyarországon, múlthéten a Gorilla bácsit 1,083,127 ember nézte. A Barátok közt itthon az egyik, ha nem a legnézettebb műsor a televízióban, amit kb. egymillió ember néz naponta. A slágerhez több sms érkezett, és ha jól tudom átlagban több a hallgatottsága, mint a Barátok közt nézettsége. Ami ennyire kell a népnek, az miért veszik el? Miért fáj azoknak, akik nem hallgatják őket, hogy elfogadják, hogy ez rossz, szomorú és érthetetlen? Miért néztek rám furcsán, amikor elmondom, hogy ez szemétség az emberekkel szemben? Titeket nem érdekel..?
Nem tudom, hogy holnap reggel mi lesz, ha szerencsénk van akkor estére kiderül, de lehet, hogy heteket kell várni hogy szóljon a Bumeráng. Szeretlek Sláger!
Egészség legyen és frekvencia! Ne szünjéé meeeg!
Kieg.: A Sláger honlapoján már fenn van az url, hogy hol lehet hallgatni őket. A Bumeráng tényleg mindig visszajön.
Utolsó kommentek