Van egy ingatlanos, van egy ház, amiben laknak, és vannak ugye a lakók. Bejön az ingatlanos, körülnéz, bemegy egy szobába, és elmondja, hogy ilyenkor rendet kell csinálni, mert ők fényképeznek, és ha sok személyes tárgy van kint úgy nem tudja a vevő elképzelni majd, hogy milyennek is szeretné berendezni a házat. Érdekes lenne, először is ki kéne pakolni szinte mindent a szobámból, a képeket le kéne szedni a falról, és a falat is le kéne festeni, mert tele van idézetekkel, és rajzokkal. Az ablakon pedig festék van. Sőt a kapunkon, még névtábla is van, így szegény vevő nem tudja elképzelni, hogy ez a ház egyszer majd az ő tulajdonát fogja képezni. Nem pakoltam ki semmit, a falakat nem festettem le, mert még itt lakom, és ez a szobám, nem csak az én szobám, hanem Kockáé is. A vevők amúgy nem szóltak érte, de a szoba úgy lett bemutatva, hogy: és itt van a gyerekszoba. Gyerekszoba? Ez most komoly? Így fog kinézni a lakásunk is majd, akkor az, gyereklakás lesz? Nem baj, nem lett apokalipszis, de legalább az egyik gyereknek tetszett valamelyik Beatles könyv. Ott a pont. De nem baj, ha majd elköltözünk, nem rendezkedünk be, mert majd x év múlva úgyis eladjuk a házat. Nem lesznek képek, se rajzok és a könyveket se pakoljuk ki a dobozokból; túl személyesek.
Nem azért veszek meg egy házat, mert tetszik a berendezés, hanem mert maga a ház tetszik. Ennyi erővel, csak olyan házat vennék meg, aminek a hálószoba fala vörös. Nagyon nem volt szimpatikus ez az ingatlanos. Remélem, hogy nem ő adja el a házat. Bár azért a családnak sok sikert kívánok, mert ők csak szimplán furcsák voltak, de nem a jó értelemben.
Tegnap egész érdekes napunk volt. Előző este itt aludt Dinka, akivel nagyon jól szórakoztunk. Csináltunk zenei kvízt. Mindhárman beraktunk pár számot, és ki kellett találni, hogy ki az előadó. Megsúgom, hogy én nyertem. Persze, csak azért mert Kocka is meg Dinka is rakott be olyan zenéket, amiket csak én ismertem. Helyettem csaltak, az én javamra. Tegnap, elmentünk mekibe, mert Dinkának volt ilyen akciós kuponja, jól bekajáltunk. Kocka reggel vérvételen volt, hogy kiderüljön, hogy ő is kripli-e vagy sem. Kb. egy hónap és megtudjuk. Délután aludtunk egy keveset, majd átjött Izs. Mindketten boldog névnapot kívántunk egymásnak, ha már ugyanaz a nevünk. Ők ittak sört, én meg ettem gumicukrot. Néztünk vicces Youtube videókat, és beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy Izsnek van új barátja, és jókat nevettünk azon, hogy Kocka lehet, hogy majd soha többet nem ihat sört. Ugyanis 5% esély van rá, hogy nem lisztérzékeny; a sörben pedig van glutén. Remélem azért, hogy ő nem beteg, nem úgy, mint Kripli, és Iza. Igaz, hogy amióta Kripli nem eszik ugye glutént, azóta annyira jól néz ki. Már nem annyira vékony, mint ahogyan most Kocka, hanem szép nőies. Izát nem kell félteni, ő mindig is ilyen szép nőies volt, és ezután sem lesz más. Majd Kocka is meghízik végre egy kicsit, és akkor még több nő fog utána koslatni. De jó lesz.. -.-
Amúgy már nem érdekel, mert tudom, hogy ő engem szeret, mert az előbb mondta. Meg érzem meg minden. Meg minden, háh zabhegyezünk.
Utolsó kommentek