Ma én vagyok az ételed
Beszélgetünk, beszélgetünk, és soha nem úgy jön ki a lépés, ahogyan elterveztük. Mindig felmerül egy új téma, amire nem vártunk. Elkezdünk beszélgetni a temetői szokásokról, hogy ki hogyan és miért jár ki a halottaihoz. Miért járunk egy halom hamuhoz, vagy egy oszladozó tetemhez? Nem a szerettünkért megyünk ki, hanem magunk miatt. Szeretnénk, ha még mindig köztünk lenne, és így ha egy kicsit bizarr módon is, de az életünk részévé tudjuk tenni. Viszünk szép virágot, lefényképezzük, majd mutogatjuk. Majd áttérünk a mai nap eseményeire. Voltunk ma Kocka anyukájánál, Anyabanyánál. Eleinte sokan voltunk, majd hirtelen mindenki elment, és hárman maradtunk. Ittunk kávét, cigiztünk és beszélgettünk. Kibeszéltük a családot, volt egy kis politika, meg a napi érdekes hírek is felmerültek. Volt szó a gyereknevelésről is, igaz csak épp hogy megemlítettük. Majd haza fele a HÉV megállóban, ismét szóba került a dolog. Ebben a témában egy hullámhosszon vagyunk Kockával. Mindketten tudjuk, hogy mit szeretnénk, és mit nem. Persze tisztában vagyunk vele, hogy nem minden úgy fog majd elsülni, ahogyan azt mi elterveztük, de az alapokat nem árt lefektetni. Tudjuk, hogy a gyerek nem lesz deviáns, már csak azért sem, mert mindegyiknek három testvére lesz. Ehhez még hozzá jön pár unokatesó, és a hozzánk hasonló gondolkodású Anyabanya is, aki nem hagyná, hogy deviáns gyerekeket neveljünk.
Ma én vagyok az italod
Apropó, család. A család nagyon fontos. Nekem nem volt teljes a családom, és most hogy szereztem egy új családod, azaz kiegészítettem a meglévőt fogtam csak fel, hogy mekkora jó dolog, ha az ember tud hova menni hétvégén. Szombati program már hónapok óta Anyabanya otthona. Szeretek ott lenni, de igazából csak a kedvenc kávém miatt megyek oda, nem azért mert szeretek ott bárkit is. Ááá dehogy.. Meg tágas égen andalog.
De egy napon elfogyok
Ez a család szeretet érdekes dolog. Alapvető szüksége az embernek a család, és mégis nevelés kérdése az, hogy valaki szereti a családját vagy sem. Kis család is család, bár nálunk soha nem volt akkora összetartás és olyan érdeklődés egymás iránt, mint Kockáéknál. Itt mindenki meghallgat mindenkit, persze csak akkor amikor senkinek nem bassza fel az agyát a boltos, és nem siettetetik villanyszerelés közben. Mert akkor idegesek lesznek és elszabadul a pokol. Majdnem olyan lesz a hangulat mintha becsöppentünk volna a ma már nem üzemelő Hegyre. De engem ez nem zavar. Megszoktam és már majdnem szeretem, majdnem..
És akkor biztosan meghalok
Ha nem lenne nekem ez a közeg, amiben minden szombaton vagyok, és nem lenne nekem Kocka akivel már minden nap együtt vagyok, nem lennék én sem. Annyi mindent tanultam tőlük, tőle, hogy biztos vagyok benne, hogy más ember lennék, ha nem ismerkedek meg Kockával. Ő mindig próbál engem nevelni, nagyrészt nem szántszándékkal, hanem ösztönösen, alig észrevehetően. Ezt teszem én is. Az elmúlt négy év alatt felnőttünk egymáshoz, és már értem az eleinte furcsa humorát, már szeretem a zavaró tulajdonságait, és már az enyémnek is érzem a nagyon furcsa családját. Ennyi különböző, mégis ennyire egyforma embereket összerakni. Zseniális ötlet!
Utolsó kommentek